Fenntartható, lebomló polimert állítottak elő fák kérgében található cukrokból
A polimerek rengeteg helyen megtalálhatóak a háztartásunkban, elég csak a nejlonzacskókra vagy éppen a teflon serpenyőkre gondolni, a legnagyobb problémát azonban az jelenti, hogy ezek az anyagok jelentős mértékben leterhelik lebonthatatlan műanyaggal a környezetünket.
A polimerek rengeteg helyen megtalálhatóak a háztartásunkban, elég csak a nejlonzacskókra vagy éppen a teflon serpenyőkre gondolni, a legnagyobb problémát azonban az jelenti, hogy ezek az anyagok jelentős mértékben leterhelik lebonthatatlan műanyaggal a környezetünket.
A Bathi Egyetem kutatói most egy korszakalkotó megoldással álltak elő, melynek hála csökkenteni lehet a kidobott műanyagok mennyiségén, valamint a fosszilis üzemanyag-származékok okozta terheltségen. A tudósok egy olyan fenntartható polimert alkottak meg, ami a természetben található második leggyakoribb cukorfajtából, mégpedig a fák kérgében lévő xilózból épül fel.
Az Angewandte Chemie International Edition tudományos folyóiratban közzétett tanulmányból megtudhattuk, hogy ebből a különleges anyagból viszonylag rövid idő alatt több száz grammnyi polimert lehet készíteni, ezáltal a tömeggyártás sem elképzelhetetlen feladat.
Mint ahogyan minden más szénhidrát, úgy a xilóz is kétfelé forgatható, D- illetve L-formában létezik. A kutatók lényegében azt bizonyították be, hogy a mesterséges L-változat a természetes D-enantiomerrel szemben sokkal erősebb xilóz-polimert eredményez.
A kutatás vezetője, Dr. Antoine Buchard professzor elmondta, a környezetszennyező műanyagok óriási gondot jelentenek, ezért a biológiai eredetű polimerek tökéletes helyettesítői lehetnek az olcsón legyártható, sokkal károsabb kőolajszármazékoknak. Mivel az új polimer szerkezetén a fizikai és kémiai tulajdonságainak köszönhetően könnyedén módosíthatunk, ezért rugalmas gumit, vagy akár kristályszerű anyagot is készíteni lehet belőle.
Mindezeken felül a polimert rengeteg célra fel lehet használni, például építőkockákban poliuretánként, matracok belsejében töltőanyagként, vagy éppen cipőfűzőkként. Ha még ennél is sokkal stabilabb szerkezetet kívánnának elérni, különböző kémiai adalékanyagokat, úgymint fluoreszcens elemeket vagy éppen festő hatású molekulákat adagolhatnak hozzá.
A technológiát a kutatócsapat már levédette, jelenleg arra várnak, hogy elsőként partnereket találjanak a nagyobb mértékű termeléshez, majd következő lépésben tovább fejleszthetik az eljárást.
