A spanyol elemzések szerint a csapatot sújtó eredménytelenség mögött mélyebb, szerkezeti hibák húzódnak meg, amelyekért elsősorban a klubelnök, Florentino Pérez felel. Alonso távozása után a csapat teljesítménye drámai módon romlott: a Real Madrid kiesett a Copa del Rey‑ből a szerény Albacete ellen, majd Mourinho Benficájától elszenvedett vereséggel a Bajnokok Ligája pótselejtezőjére kényszerült. A Fichajes szerint „az eredmények katasztrofálisak voltak”.

A klub jelenlegi helyzetét nem lehet pusztán edzőkérdésként kezelni: a Real Madrid olyan mély válságba került, amelyben már a legendák tekintélye sem képes elfedni a hibás sportpolitikai döntéseket.

Szerkezeti összeomlás és a kispad illúziója

Alvaro Arbeloa, aki Alonso után vette át a csapat irányítását, egy olyan helyzetet örökölt, amit a cikk szerint „olthatatlan tűz” jellemez. A keret összetétele súlyos hiányosságokat mutat, különösen a védelemben, ahol a hierarchia hiánya és a rotáció elégtelensége azonnal szembetűnik.

A fiatal Raúl Asencio és Dean Huijsen kényszerből kapott szerepet, ám a forrás „nem rendelkeznek a szükséges rutinnal” ahhoz, hogy Európa legjobbjai ellen stabilan helytálljanak.

Florentino Pérez döntései a válság középpontjában

Florentino Pérez „elvesztette az iránytűt”, ami korábban győztes korszakokat épített. A kritikák szerint a klubelnök olyan átigazolási politikát folytat, amely a médiavisszhangot helyezi előtérbe a taktikai egyensúly és a csapatkohézió helyett.

A leglátványosabb példa erre Kylian Mbappé és Vinícius Júnior együttműködésének kudarca. A két sztár „továbbra sem működik együtt” –, és kölcsönösen elnyomják egymást a pályán. Eközben Jude Bellingham, aki néhány hónapja még a világ egyik legjobb formában lévő játékosa volt, „kóbor árnyékká vált a pályán”.

Kreatív üresség a középpályán

A madridi középpálya jelenleg fizikailag erős, de szervezésben gyenge. A labda „égeti a játékosok lábát”, mert nincs, aki valódi karmesterként irányítsa a játékot. A Real Madrid így annak a következményeit szenvedi, hogy a keretépítés során nem a logika és az egyensúly, hanem a piaci érték és a marketing dominált.

A rossz sportpolitikai döntések olyan identitásválságot idéztek elő, amelyet az Albacete és a Benfica is könnyedén kihasznált – méltatlan módon egy ilyen történelmi klubhoz. A cikk végkövetkeztetése egyértelmű: bár Xabi Alonso hibázhatott, „a projekt valódi rákfenéje a vezetőségben rejlik”, ami elhanyagolta a futballépítés alapjait, és egy kifulladt marketingmodellre tette fel a jövőt.