Fájdalmas európai búcsút hozott a madridi éjszaka a Barcelona számára, ami ugyan két egyre megnyerte a visszavágót, mégis három kettős összesítéssel alulmaradt az Atlético Madriddal szemben, így ismét lemaradt a Bajnokok Ligája elődöntőjéről.

A katalán együttes kiesése után a figyelem középpontjába egyértelműen Hansi Flick vezetőedző került, akinek mérkőzés közbeni döntéseit sokan a párharc fordulópontjaként értékelik.

Jól kezdett a Barcelona

A Barcelona az első félidőben kifejezetten szervezetten és lendületesen futballozott, játéka gördülékeny volt, és több alkalommal is komoly nyomás alá helyezte Jan Oblak kapuját, ami alapján reálisnak tűnt a továbbjutás kiharcolása. A fordulást követően azonban az addig jól működő rendszer megbomlott, miután Flick olyan cseréket hajtott végre, amelyek alapjaiban változtatták meg a csapat szerkezetét és ritmusát.

Ferran Torres mozgékonysága addig folyamatos problémát jelentett Diego Simeone masszív védelmének, a szélső okosan lépett vissza labdákért, területeket nyitott társainak, és rendre megjátszható opciót kínált a középpályások számára. Ennek ellenére a szakvezető a második félidőben Robert Lewandowskit küldte pályára helyette, miközben Fermín helyére Marcus Rashford érkezett, ami teljesen átrajzolta a támadójáték dinamikáját.

Lewandowski statikusabban játszott

Lewandowski statikusabban futballozott, kevesebb mélységi mozgást vállalt, így a csapat elveszítette azt a variabilitást, amellyel az első játékrészben megbontotta az Atlético védelmét, ugyanakkor Rashford sem tudta azt a sebességet és váratlanságot hozzáadni, amelyet a szakmai stáb remélt tőle. Az angol támadó nem jelentett valódi veszélyt, és nem tudta felrázni a csapatot a döntő pillanatokban, amikor a legnagyobb szükség lett volna egyéni villanásokra.

Tovább romlott a helyzet

A Fichajes szerint a helyzet tovább romlott, amikor a hajrában Eric García kiállítása miatt emberhátrányba került a Barcelona, amely így végképp elveszítette szerkezeti stabilitását, és nem tudott tartós nyomást gyakorolni ellenfelére.

Az Atlético ekkor már tudatosan lassította a játékot, kontrollálta a középpályát, és kihasználta ellenfele megingását, amely szemmel láthatóan nem találta a korábbi ritmusát.

Ez most nagyon fáj a szurkolóknak

A mérkőzés után több elemző is kiemelte, hogy a katalánok padjáról nem érkezett határozott reakció a játék képének megváltozására, és a nevek súlya fontosabbnak tűnt, mint az addig jól működő taktikai felépítés fenntartása. A Barcelona így immár tizenegy éve nem tudja elhódítani a hőn áhított „Orejona” trófeát, ami egyre nagyobb terhet jelent az egyesület számára.

A kiesés különösen fájó a szurkolók számára, mert a csapat sokáig kézben tartotta a párharcot, és több szakaszban is jobbnak tűnt riválisánál, ám a kritikus pillanatokban meghozott edzői döntések végül megpecsételték a sorsát. Hansi Flick helyzete így megingott, hiszen a közvélemény nehezen érti, miként eshetett szét egy olyan rendszer, amely az első félidőben még működőképesnek és versenyképesnek bizonyult.