Az árvíz a természet egyik legnagyobb ereje, és egyes kutatók szerint az árvíz több embert érint, mint bármely más típusú környezeti katasztrófa. Az árvizek az emberi történelem során végig komoly pusztítást okoztak. Az árvizekre hajlamos régiókban újra és újra számtalan emberéletet veszítettek, és az infrastruktúra, valamint az ingatlanok újra és újra tönkrementek. És úgy tűnik, hogy az árvizek gyakorisága nem csökken. Sőt, lehet, hogy növekszik.

Miért keletkeznek árvizek?

Az árvizekhez számos tényező járul hozzá. Az árvizek a következők miatt következhetnek be:

• időjárási események, például heves vagy hosszan tartó esőzések, viharos árhullámok és hóolvadás,
• az ember által okozott okok, beleértve a rossz gazdálkodást, az erdőirtást, az infrastruktúra meghibásodását és a túlzott fejlődést,
• a földterület megváltoztatása, mint például az urbanizáció és a burkolás (ami vízhatlanná teszi a földet),
• árterületen vagy alacsonyan fekvő part menti területeken épült házak,
• a globális felmelegedés, amely óhatatlanul összefügg az időjárási eseményekkel.

Bár mindezek az elemek hozzájárulhatnak az árvizekhez, a tudósok elsősorban a globális felmelegedésre mutogatnak, mint a megnövekedett árvizek fő felelősére, mondván, hogy egyre több pusztítást fogunk látni az évről évre növekvő számú árvizek miatt. De még ha a felmelegedő bolygónk nem is közvetlen oka az árvizek egyre növekvő számának, megannyi árvizekhez vezető tényezőt súlyosbít.

Mint az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) genfi Globális Erőforrás Információs Adatbázisának igazgatója, Pascal Peduzzi elmondta:

Az éghajlatváltozás következtében megemelkedett a globális hőmérsékletünk, és a melegebb hőmérséklet miatt a Föld időjárási rendszere több energiával rendelkezik. A melegebb légkör több nedvességet képes megtartani, ami a viharok és a csapadék intenzitásának, időtartamának és gyakoriságának növekedéséhez vezet. Emellett a sarki jég és a gleccserek is megolvadhatnak, mely a tengerek és óceánok szintjének emelkedéséhez vezethet, ami viszont elárasztja a part menti régiókat.

És ezeket az éghajlati változásokat igen könnyű észrevenni. A kvázi-stacionárius viharok Európa felett egykor rendkívül ritkák voltak. A Geophysical Research Letters című folyóiratban megjelent tanulmány szerint azonban a legrosszabb forgatókönyv szerint az ilyen viharok „2100-ban akár 14-szer gyakoribbá válhatnak, mint a század elején”.

Egy másik, a BBC által idézett tanulmány szerint 2000 óta csaknem negyedével nőtt az árvízveszélynek kitett világnépesség aránya. A jelentés szerzői szerint 2030-ra még több millióan tapasztalják majd az éghajlatváltozás és a demográfiai változások miatt megnövekedett árvizeket.

Az áradások következményei

Az árvizek közvetlen hatásai katasztrofálisak: az infrastruktúra, az otthonok és a földterületek eltűnnek a föld színéről vagy csak megrongálódnak, de az emberveszteségek száma is magas lehet. De az árvizek közvetett hatásai is ugyanilyen károsak lehetnek: a szennyeződés és a betegségek még hónapokkal vagy évekkel az esemény után is pusztítást végezhetnek.

Az árvizek nyers szennyvizet, mérgező vegyi anyagokat és veszélyes hulladékot szállíthatnak, ami káros betegségek, és fertőzések terjedéséhez vezethet. Ráadásul az ivóvíz is szennyezetté válik, ami tovább növeli a betegségek kockázatát. Mindezek mellett az ingatlanok pusztulásából, az elvesztett üzletből és az egész közösségek újbóli elhelyezéséből eredő gazdasági veszteségek is pusztítóak lehetnek. Mondanom sem kell, hogy az árvíz – legyen szó folyami árvízről, parti árvízről, hirtelen áradásról vagy városi árvízről – pusztító nyomot hagy a világon.

A történelem legsúlyosabb árvizei és azok hatásai

Ez a megsemmisítő jel könnyen észrevehető, ha közelebbről megnézzük a történelem néhány legpusztítóbb áradását.

A hollandiai „nagy emberáradás”

Egy kegyetlen északi-tengeri vihar söpört végig Európa régióin 1362 januárjában, és a Grote Mandrenke, vagyis az Emberek Nagy Vízbefulladása néven ismert eseményt okozta. A vihar szelei által Angliában okozott károk hevesek voltak, de a Hollandiában, Németországban és Dániában bekövetkezett katasztrofális viharhullám hagyott csak igazán nyomot maga után.

Az árhullám szinte minden gáton átcsapott. Valahol 25 ezer és 100 ezer ember közé teszik azok számát, akik megfulladtak, és Dániában mintegy 60 falut és várost jóformán „elnyelt a sós tenger”. Az áradás olyan erős erózióval járt, hogy végleg megváltoztatta a partvonalat, és egész szigetek tűntek el. A középkorban más viharokkal együtt a Grote Mandrenke is hozzájárult ahhoz, hogy Hollandiában kialakult egy sekély északi-tengeri öböl, a Zuiderzee.

Mississippi áradás

1927 tavaszán a hónapokig tartó, szakadatlan esőzések következtében a Mississippi alsó folyása olyannyira megduzzadt, hogy túlcsordult a gátrendszerén. Az árvíz irgalmatlan sebességgel 16 millió hektárnyi területre terjedt ki hét államban, a legnagyobb károkat Arkansas, Mississippi és Louisiana államokban okozta.

Ezekben az államokban az árvíz olyan magas volt, hogy 120 km széles sekély tengert hozott létre, és a lakosok ezreit kellett csónakkal evakuálni. Több hónapba telt, mire a víz visszahúzódott, ami egymillió embert űzött el otthonából – az akkori teljes amerikai lakosság körülbelül egy százalékát.

Kínai árvizek

Kínát az évszázadok során rengeteg árvíz sújtotta. A legsúlyosabbak közé tartozik az 1887-es és az 1938-as Sárga-folyó áradása, amelyek akár kétmillió, illetve 800 ezer ember halálát okozták. Ott volt még az 1911-es Jiangsu-Anhui és a Jangce folyó áradása is, amely 100 ezer ember halálát okozta, és mintegy 370 ezer embert tett hajléktalanná.

1931 nyarán a Jangce, a Sárga és a Huai folyók átszakították a rosszul kezelt gátakat, és egy Anglia méreténél is nagyobb területet öntöttek el. Emberek ezrei haltak meg fulladásban, de még többen haltak meg a következő hónapokban a széles körű éhínség és a betegségek, köztük a kolera, a tífusz és a vérhas miatt. A teljes halálos áldozatok száma több millióra tehető.

A folyó mindössze három évvel később, 1934-ben ismét megáradt, ami több millió ember otthonának elvesztését és mintegy 150 ezer ember halálát okozta. 2021-ben rekordmennyiségű esőzés okozta Honan tartomány áradását, amely mintegy 200 ezer ember kitelepítését, s széles körű fennakadásokat okozott. Több gát és víztározó átlépte a figyelmeztető szintet, és a térség közlekedési rendszerei leálltak.

2021: Németország, Belgium, Uganda és Afganisztán

2021-ben számos más árvíz is történt. Ugandában 30 falut érintettek a kiáradó folyók, és a Kyoga-tó vízszintjének emelkedése háztartások százait kényszerítette evakuálásra. Afganisztánban a heves esőzések hatalmas hirtelen áradásokat okoztak, amelyek házakat romboltak le, utakat öntöttek el, az emberek eltűntek, és több százan meghaltak.

Júliusban pedig Németország nyugati részén és Belgium egyes részein heves viharok következtében 24 óra alatt akár 15 cm-es vízmennyiség is lezúdult, aminek következtében a folyók és patakok megduzzadtak, és házakat, valamint autókat sodortak el. A víz mindkét országban hatalmas földcsuszamlásokat okozott, és több száz ember halálát okozta. Bár a halálos áldozatok és a kitelepítettek száma sokkal alacsonyabb volt, mint a múltban, mindez egyáltalán nem elhanyagolható.

Mint látjuk, a leggazdagabb országok némelyike ugyanazokkal a problémákkal szembesül, mint a fejlett árvízvédelmi technológiákhoz és technikákhoz korlátozottabb hozzáféréssel rendelkező emberek. Bár a tudósok képesek voltak előre jelezni az idei nyugat-európai árvizeket, nem tudtak elég embert megvédeni azok pusztító hatásaitól.