Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pénteken deklarálta, hogy az Ukrajnában zajló „fundamentális kihívás” elé állítja az európai biztonsági felépítményt – kezdte elemzését az AFP hírügynökség, hozzátéve, hogy ez elhozhatja az EU evolúcióját.

Hét évtizeddel ezelőtt még egy olyan kereskedelmi blokként indult az európai integrációs projekt, amely addig állandóan háborúzó országokat állított egymással érdekközösségbe. Ez azonban a folyamatos bővüléssel fejlődni kezdett, egyre erősödött a politikai szintű integráció.

Amióta Oroszország megtámadta Ukrajnát, azóta az Európai Unió egyre erősebb politikai szereplőként van jelen a globális téren és mára eljutott odáig, hogy közösségi szinten támogatja fegyverekkel az ukrán szuverenitást.

Elemzők szerint azonban még mindig hosszú az út, mire a blokk eljut egy stratégiailag autonóm „góliáttá”, mint amilyennek Emmanuel Macron többek között megálmodta. Luuk van Middelar holland politológus szerint itt komoly lépéseket fognak kelleni

NE HAGYD KI

Európa

Orbán Viktor: Ha Putyin mond valamit, annak következménye van

Az Európai Unió valóban „átlépte a Rubikont” azzal, hogy másfél milliárd euró értékben szolgáltat fegyvereket Ukrajnának, mivel eddig elkötelezett volt a békepártiság mellett. Van Middelaar viszont úgy véli, ennek ellenére a blokknak rosszul megfogalmazott közös stratégiája van a szomszédaival szemben, ebbe pedig Oroszország és Ukrajna is beletartozik.

Mario Draghi, Olaszország miniszterelnöke is az erősebb Európa pártján van, szerinte az Európai Uniónak a „pragmatikus föderalizmus” politikáját kellene felvennie, amellyel több tagország is elvesztené a vétólehetőségét, ha egy ügyben „szupertöbbségben” (kétharmad) van megállapodás.

Draghi szerint amennyiben lesz bármilyen szándék is arra, hogy az egyes alapszerződéseket felújítsák, akkor azt „bátorsággal és magabiztossággal kell végrehajtani”. Mint mondta, a jelenlegi intézmények alkalmatlanok az ukrajnai háború hatásainak valós kezelésére.

Fabian Zuleeg, a European Policy Centre vezetője az AFP hírügynökségnek szintén úgy fogalmazott, hogy szerinte kétség kívül válaszút előtt van Európa, amelyet a háború nemcsak kül- és biztonságpolitikai, hanem mezőgazdasági és ipari területen is érzékenyen érint:

Zuleeg szerinte a másik út, hogy minden ország megpróbálja ezeket maga megoldani, de szerinte ez csak bukáshoz vezet, ami miatt az első út a kívánatosabb. Mint mondta, ezt lehet az egyezmények módosításával kezdeni, amelyre nem sok precedens volt eddig.

Az elemző szerint a másik út, hogy az Európai Uniós országok összefognak és kizárják a döntéshozatalból azokat a tagállamokat, amelyek állandóan ellenszegülnek (bár nem nevezte meg, feltehetően elsősorban Magyarországra gondolt a háború vonatkozásában). Zuleeg szerint lennének ettől meg konszenzust igénylő kérdések, de ahol ez nem lehetséges, ott kisebb kormányközi formákban együtt tudnának működni a tagállamok.

Az Európai Parlament egyébként támogatja, hogy újraírják az egyes megállapodásokat, mintegy 300 javaslatot tettek erre vonatkozóan egy közelmúltbéli konferencián, amelyet végül 49 javaslatba tömörítettek.

Az egyik ilyen, amelyet Macron és Draghi támogat a leginkább, hogy elég lenne a többségi szavazat, hogy meggyorsítsák a döntéshozatalt. A másik ilyen, hogy az Európai Bizottság olyan jogköröket kapna, amelyeket jelenleg masszívan védenek a tagállami kormányok, mint a védelmi politika.

Az egyik uniós diplomata úgy fogalmazott, hogy a javaslatok 90 százalékát egyébként egyezmények módosítása nélkül is implementálni lehetne, de vannak országok, amelyek az egyezménymódosításokat is támogatják, mint Spanyolország, Belgium, Hollandia és Luxemburg.

Ha az uniós tagállamok nagy része ezt támogatja, akkor az Európai Tanácsban megszavazhatják az erről szóló tárgyalást, akár sima többséggel. A folyamatot követő szövegtervezetet azonban mind a 27 tagállamnak meg kell szavaznia.

Az AFP ugyanakkor emlékeztet, hogy az ehhez hasonló reformkísérletek nem mindig jártak sikerrel az unióban. Egyik példa erre, amikor az EU saját alkotmányt akart elfogadni még 2005-ben, azonban ezt Hollandia és Franciaország nem fogadta el.

Itt jön be Magyarország szerepe: Orbán Viktor és a magyar kormány belpolitikai tőke kovácsolására permanens „szabadságharcot” vív az EU ellen, amelynek megnyilvánulása egyebek mellett, hogy több kérdésben is éltek vétójogukkal, amely olyan apró ügy is lehetett, mint egy Kínát elítélő nyilatkozat.

Amennyiben tényleg megszületne az Európai Unió végleges reformálására és megerősítésére, ez azt jelentené, hogy a magyar kormány kezéből a vétó javarészt kikerülne, ebből kifolyólag erősen kérdéses, hogy elfogadnák-e az erre vonatkozó javaslatot.