Európai sajtó az Eb-döntő utáni káoszról: „Nincs fair play, mi angolok vagyunk”
Az Anglia Olaszország elleni vereségét követő rendbontás és gyalázkodás a kontinens médiájának éles reakcióját váltotta ki.
Angol szurkolók dobálóznak egy földbõl kitépett fával a londoni Trafalgar téren a koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság döntõjének Olaszország-Anglia mérkõzése elõtt 2021. július 11-én.
MTI/EPA Pool/Joshua Bratt 
A vendégcsapatok nemzeti himnuszának kifütyülése, a jegy nélküli szurkolókról készült felvételek, amelyeken a Wembley stadionba való bejutás érdekében áttörték a kordonokat, valamint az angolok szerencsétlen büntetőjátékosainak rasszista gyalázása az interneten, számos európai kommentátor ellenszenvét váltották ki, akik megkérdőjelezték az angol fair playről alkotott elképzeléseket.
„Hová tűntek a fair play, a tisztelet és a tisztesség sokat dicsért angol tulajdonságai?” – tette fel a kérdést a francia Libération. Az újság külföldi szerkesztője, Sonia Delesalle-Stolper vezércikkében azt írta:
„Az angol csapat veresége szomorú a játékosok és a szurkolók számára, akiket lelkesített ez a fiatal, tehetséges csapat, amely egy vibráló és sokszínű nemzetet képvisel. A győzelem szép lett volna, de ez a vereség, ez az erőszak és a rasszizmus egy keserű igazságra mutatott rá. Ezeken a képeken keresztül, egy kisebbség látszik, természetesen, de egy olyan kisebbség, amely hangos, túlságosan látható és túlságosan megtűrt. Az alkohol nem magyaráz meg mindent.”
Miközben az olasz győzelem utáni ünneplés elült, az olasz sajtó kedden a döntő utáni erőszakról és rasszizmusról elmélkedett, a La Repubblica pedig a vasárnap estét „az angol futball legsötétebb éjszakájának” nevezte. „Nincs fair play, angolok vagyunk” cím alatt Elena Stancanelli, a La Stampa munkatársa azt írta, hogy a fekete játékosok elleni online rasszizmus azt mutatja, hogy Anglia „nem tanulta meg, hogyan reagáljon a vereségre”.
„Verekedések, üvöltések, maszktalan tömeg és rasszista szidalmak a fair play hazájában” – állt az Il Sole 24 Ore címlapján. „Ellentmondásos érzésekkel tértünk haza Londonból” – állt a cikkben. „A kupa a bőröndben volt… de a tekintetünk a körülöttünk zajló eseményeken maradt, a döntő előtt és után is”.
Az a tény, hogy Anglia egy páneurópai torna döntőjének adott otthont, valamint az Ír Köztársasággal közösen pályázott a 2030-as világbajnokság megrendezésére, azt jelentette, hogy az Euro 2020 döntő körüli szervezés és az angol szurkolók viselkedése fokozott figyelem alatt állt.
„Olaszországból mindössze 1500 szurkoló volt – ez általában a tömeg egyharmada” – mondta Wolfgang Kaschuba etnológus a német Deutschlandfunk rádióban. „Ennek az erőviszonynak egy elegáns, hűvös és barátságos házigazdát köteleznie kellett volna arra, hogy tisztességesen kezelje a helyzetet”.
Ehelyett – írta a Blick című svájci bulvárlap – „az angolok nem csak egy büntetőpárbajt veszítettek el vasárnap… Egyes szurkolóik viselkedése miatt Európa többi részéből is sok tiszteletnek kell búcsút intenie”.
A Die Zeit című német lap riportere a stadionban és annak környékén alkalmazott rendőri intézkedéseket kritizálta. „Az, hogy több száz szurkoló átgázolt a biztonsági őrökön, hogy megrohamozza a stadiont, mert nem volt jegyük, nemcsak ostobaság volt, hanem veszélyes is” – írta Christian Spiller egy cikkben, amelynek címe egyszerűen csak „Egyszerűen kínos”. Spiller megkérdőjelezte, hogy miért nem hoztak jobb biztonsági intézkedéseket egy olyan országban, amely a Hillsborough-katasztrófa óta pontosan tisztában van a túlzsúfoltság veszélyeivel.
„Természetesen egy kisebbség volt az, amelyik kifütyülte vagy verekedett, vagy rasszista módon bántalmazta a saját játékosait” – írta Spiller. „De még egy kisebbség is sok lehet. Különösen, ha hangosak és radikálisak. Távolról nézve a brit nemzeti sovinizmus jobban megmutatkozott ezen a tornán, mint Anglia progresszív oldala. Végül az angol szurkolók voltak azok, akik a legrosszabb emlékeket hagyták ránk erről az Eb-ről”.
A Süddeutsche Zeitung ennél is tovább ment, és a londoni döntő jeleneteit közvetlenül a brit kormányhoz kötötte. „A Johnson-kormány július 19-ét ‘szabadság napjának’ hirdette meg, a napnak, amikor a britek visszatérhetnek a pandémia előtti rutinjukhoz. Valójában a maszkok már a döntő napján lehullottak – Johnson maszkját pedig másnap húzták le”.
A spanyol sajtót elszomorította, hogy távolról sem lepte meg a vasárnapi esemény. „Anglia elvesztette az Euro 2020-at, de egy hatalmas lehetőséget is elvesztettek, hogy megmutassák, hogy egy csodálatra méltó csapat, példás szurkolókkal” – írta az ABC a döntőről.
Az El País londoni tudósítója, Rafa de Miguel hasonlóan értékelte a mérkőzést. „Az Eb-döntő előtti órákban angol szurkolók csoportjai magukra vették, hogy tönkretegyék azt a jó képet, amelyet Gareth Southgate csapata felépített” – írta.
„Huligánok százai csaptak össze a rendőrökkel a Wembley egyik bejáratánál. Sikerült átugraniuk a biztonsági kerítéseket, és rendetlen dulakodásban a földön kötöttek ki… sörösüvegek repkedtek a stadionba vezető sugárút felett, a padló pedig törött üvegek és szétszórt szemét folyosója volt.
Amikor eljött az idő, és ahogy azt a hagyományok diktálják, a szurkolók szép számmal ismét megmutatták, hogy miért lehet olyan nehéz még azoknak is, akik a legjobb akarattal szurkolnak a mérkőzésen. És nem lehet a Brexitet hibáztatni. Csak meg kell nézni, mi történt az utcán”
– tette hozzá De Miguel.
