Ez pedig a műtrágyáért folytatott harc terén mutatkozik meg, amely létfontosságú az élelmiszer-termelés szempontjából. Európa államai nagy mennyiségben importáltak Oroszországból műtrágyát, ezért alternatívák után kell kutatniuk.

Jacob Hansen, a Fertilizers Europe nevű műtrágyaipari szakszervezet vezetője például elmagyarázta, hogy mi a probléma jelenleg és miért van az, hogy történelmi magasságokba emelkedett a műtrágya ára: Soron kívül Hadházy Ákos keményen visszaszólt Magyar Péternek

Az európai államok ez miatt súlyos nehézségek előtt állnak, nagyon kevés opciójuk van a helyzet megoldására, ami pedig alapvetően fenyegeti a mezőgazdaságot. A számok pedig beszédesek: a műtrágyát az európai élelmiszer-előállítás 50 százalékához használják:

A foszfát és a hamuzsír (kálium-klorid) a két fő kémiai komponense a modern műtrágyának, míg a harmadik a nitrogén – jegyzi meg az Euractiv. Hozzáteszik, hogy technikailag az orosz műtrágya nem került szankció alá, a többi szankció azonban jelentősen érinti azt, különösen a szállítást.

Fehéroroszországra vetettek ki egyedül olyan szankciót, ami érinti a műtrágyát, ugyanis a belorusz kálium-klorid szankció alá került. Ez azonban azért különösen problémás, mert ebből a vegyi anyagból szó szerint alig van Európában.

Hansen elmondta, hogy egy új ellátási lánc kiépítése nagyon lassú folyamat lesz – az ipar ugyan igyekszik csökkenteni függőségét Oroszországtól, de ez egy lassú folyamat, nem fog egyik napról a másikra történni, ugyanis több millió konténernyi vegyi anyagról van szó.

Felmerül jogosan kérdés, hogy mik lehetnek az alternatívák? Az egyik ilyen mindenképpen Marokkó, amely már így is jelentős szereplő a kontinens piacain: az európai foszfát-import 40 százaléka érkezik az észak-afrikai országból.

A Marokkóval való kapcsolat pedig szorosabbá válhat ez előttünk álló hónapokban és években, amely megmutatkozik a marokkói állami foszfátkő-bányász, foszforsav-gyártó és műtrágya-gyártó vállalat, az OCP-csoport bevételein: 77 százalékkal nőttek a bevételek az első negyedévben.

Az OCP-csoport ráadásul azzal kalkulál, hogy az előttünk álló négy évben 50 százalékkal lesznek képesek növelni a gyártási kapacitásaikat. Hansen is megjegyezte ezzel kapcsolatban, hogy Európának Marokkó megoldást jelenthet Dél-Afrikával és egy-két közel-keleti országgal együtt.

A marokkói opcióba azonban beleszólhat a geopolitika, az észak-afrikai ország ugyanis korábban ígéretet tett arra, hogy a szubszahara-afrikai országok prioritást fognak élvezni. Ez egyfajta diplomáciai trükk, Marokkó ugyanis a vitatott státuszú Nyugat-Szahara miatt csak 2017-ben csatlakozott az Afrikai Unióhoz, és csak most kezdené el integrálni magát, mint Afrika egyik legnagyobb hatalma.

Afrikában ráadásul nincs éppen jó híre jelenleg Európának és a nyugati világnak, az afrikai vezetők ugyanis úgy érzik, hogy áldozatai lettek az Oroszországgal kirobbant „második hidegháborúnak”, náluk jelentkezett először az élelmiszer- és műtrágya-hiány. Ez pedig növeli a nyomást Marokkón és más műtrágya-gyártókon, mint Egyiptom és Dél-Afrika, hogy a kontinenst priorizálják.

Antonio Guterres ENSZ-főtitkár is igyekezett lobbizni a harcoló feleknél, miután sikerült újranyitni a Fekete-tengert az ukrán gabonaszállítmányok számára, hogy kötelezettséget kell vállalniuk, hogy a globális piacok számára hozzáférést biztosítanak az orosz élelmiszerre és műtrágyára, ami nem áll szankciók hatálya alatt.

Ami egyéb anyagokat, mint az ammóniát illeti, amely szintén elengedhetetlen a műtrágya-gyártás szempontjából, ott a legnehezebb a pótlás a jelentős orosz-belorusz piaci részesedés miatt. Szakértők szerint két ország merülhet fel alternatív forrásként, Algéria és Kanada.

Az Euractiv beszámolója szerint lapuknak egy uniós tisztviselő elárulta, hogy az Európai Bizottság jelenleg is egy közép- és hosszú távú megoldáson dolgozik, amellyel csökkenteni lehet a függőséget Oroszországtól a műtrágya-gyártás terén.

Az Európai Bizottság ezen felül márciusban egy 500 millió eurós támogatócsomagot is bejelentette, amely az élelmiszer-biztonságot szándékozott javítani. Ez kezdetnek jó, de az igencsak döcögő európai mezőgazdaságnak ennél nagyobb biztonságra lesz szüksége.