Egy éve, miközben a világ az amerikai elnökválasztás eredményeire várt, november 4-én Abiy Ahmed, Etiópia miniszterelnöke bejelentette, hogy kivezényli a központi hadsereget az északi Tigré régióba. Ahmed megígérte, hogy a hadművelet gyors és határozott lesz, tulajdonképpen csak rendet akarnak tenni.

Ennek az eredménye azonban egy immáron egy éve elhúzódó háború lett, amit brutális mészárlások, tömeges emberi jogsértések, leírhatatlan horror, tömeges nemi erőszak és éhínség tarkított. Afrika egyik legígéretesebb irányba fejlődő demokráciája a szakadékba zuhant, amelynek részleteit ebben a cikkünkben fogjuk feltárni. Soron kívül Diego Maradona gyermekei azt szeretnék, ha a legenda földi maradványai a mauzóleumban lennének

Pontosan hogy jutottunk el ide?

Sejteni lehetett, hogy a 2018-ban hatalomra kerülő Abiy Ahmednek nem lesz túlságosan egyszerű dolga Etiópia egyben tartásában. Az országnak összesen 112 millió lakosa van, amely több mint 80 különböző etnikai csoportot tömörít magába, akik között rengeteg és régóta elhúzódó feszültség lapul meg.

Abiy Ahmed 2019-ben még a Nobel béke-díj győztese lett, amiért sikerült megállapodást kötnie a szomszédos Eritreával, ami egykoron az etióp császárságból szakadt ki. Ez már eleve felháborította a TPLF-t, ugyanis régóta húzódó konfliktus van közöttük és az eritreai kormány között.

A konfliktusnak az is megágyazott, hogy Ahmed 2020-ra választásokat ígért, amelyet azonban a koronavírus-járványra hivatkozva elcsúsztatott. Tigrében erre válaszul saját választást rendeztek, ezt azonban nem ismerték el legitimnek. Ahmed már az offenzíva elején kijelentette, hogy egyetlen célja van: megfékezni a Tigré Népi Felszabadító Front (TPLF) mozgolódását.

Ennek keretében az lett volna a terv, hogy letartóztatják és lefegyverzik a TPLF vezetőit, akik egyébként az etióp politika urai voltak évtizedeken keresztül, Ahmed hatalomba kerülése előtt. Akkor azt mondta, ez a hadművelet most már elkerülhetetlen, mivel a TPLF a központi hadsereg táboraira támadt rá a régióban.

A TPLF más álláspontot képviselt, szerintük Ahmed nem mondott igazat, éppen azért kellett mutatniuk erejüket, mert az elnök háttérbe akarta szorítani őket. Ez a konfliktusnak pedig tökéletes politikai dimenziót adott, lényegében egy hatalmi harc mentén indult el a vita, ami utána a pokoli szituációba torkollott.

Néhány héten keresztül kemény tűzharc és légicsapások sora volt jellemző Tigrében, a szövetségi erők azonban november végén győzelmet hirdettek, miután elfoglalták a regionális fővárost, Mekelét. A következő néhány hónapban azonban a TPLF ellentámadást indított, sikeres lázadótaktikával pedig visszavették szorították ki folyamatosan a központi erőket.

Június végére a lázadók már egész Tigrét a kezükben tartották, ezért Abiy Ahmed seregei kivonultak a térségből, az elnök pedig „humanitárius tűzszünetet” hirdetett. A TPLF viszont nem akart még egy ehhez hasonló offenzívát elszenvedni, ezért be akarták biztosítani a Tigré körülötti területeket.

Éppen ezért a lázadók offenzívát indítottak a szomszédos Afar és Amhara régiókba is, a TPLF vezetői szerint azzal a céllal, hogy ne tudjanak lehetőséget teremteni Abiy erőinek, hogy összeszedjék magukat és ellentámadást indítsanak Tigré ellen. Másik célként kitűzték azt is, hogy a humanitárius blokádot áttörjék, amit már az ENSZ is több soron sérelmezett. Előfordultak esetek, amikor az Afarral szomszédos Szomáli régióban is voltak harcok.

Abiy erre válaszul felszólította az etióp kormány támogatóit és a katonákat, hogy kezdjenek tömeges mozgósításba a TPLF ellen, amit időközben hivatalosan is terrorszervezetnek minősítettek. A harcok így folytatódtak, amelyek elsősorban a Tigrétől délre található Amhara régióra összpontosultak az elmúlt hetekben.

Októberben indított egy nagyobb offenzívát az etióp hadsereg, amire már minden beszámoló szerint hosszabb ideje készültek. A New York Times egyik cikke szerint az offenzívához Iránból, Törökországból és Kínából is vásároltak drónokat a hadművelethez, amelyek főként az Egyesült Arab Emírségeken keresztül jutottak le az országba.

Észak-Etiópia jelentős részén elvágták a kommunikációt a harcok kitörése óta, a telefon és az internet is meglehetősen akadozik, ráadásul újságírókat sem engednek be a régióba. Az AFP hírügynökség ebből kifolyólag megjegyezte, hogy jelenleg szinte lehetetlen független forrásokból megerősíteni, hogy a felek milyen állításokat tesznek a harcokra vonatkozóan.

Időközben pedig Omoro régió lázadói csatlakoztak a tigrinya erőkhöz, amely helyzetben az a nagyon érdekes, hogy Abiy Ahmed is az oromói etnikumhoz tartozik. Ezt korábban ünnepelték is a régióban, azonban Ahmed kormánya több oromói ellenzéki vezetőt letartóztatott, ezért szövetséget kötöttek a TPLF fegyvereseivel.

Mivel a harc központja eltolódott Amharába, ezért maga Tigré némileg fellélegezhetett június vége óta, noha nem teljesen: az etióp légierő az elmúlt napok során számos légicsapást hajtott végre a régió ellen, amelyben több tucat ember életét vesztette. A kormány állítja, a légicsapásokkal a TPLF bázisait és kiképzőközpontjait kívánja megsemmisíteni.

Az elmúlt hetek során ráadásul a Tigré erők több kulcsfontosságú várost is elfoglaltak előrenyomulásuk során és egyre közelebb járnak a fővároshoz, Addisz Ababához. A TPLF végső célja természetesen az, hogy körbevegye a fővárost és térdre kényszerítse a kormányt, nem véletlen tehát, hogy Abiy Ahmed újabb kör mobilizálásra szólított fel.

Jelenleg tehát úgy áll a helyzet, hogy az egyik oldalon sorakoznak Abiy Ahmed kormányerői, az általa toborzott fiatalok és Amhara régió több milíciája, amelyek egy korábbi területi vita miatt utálják a tigrinyákat. A másik oldalon sorakozik a tigrinya TPLF és az Oromói lázadók, akik a korábbiakhoz hasonlóan még nyakukba kaphatják ellenségként az eritreai hadsereg katonáit.

Mennyire rossz a humanitárius helyzet?

Egy szóval: borzalmasan. Az ENSZ júliusi számítása szerint legalább 400 ezer ember van Tigrében, aki már az éhínség kellős közepén van, és a helyzet csak romlott azóta. Voltak olyan becslések is korábban, hogy több millió ember halhat éhen Észak-Etiópiában a harcok miatt.

Az etióp kormány pedig az olyan alapvető szolgáltatásokat, mint az elektromos áram, a pénzügyi szolgáltatások vagy a telekommunikáció, megtagad egyszerűen a Tigrében élő emberektől. Ez egyfajta haditaktika, amit annak idején a nigériai polgárháború során is alkalmaztak, hogy a nép sanyargatásával próbálják térdre kényszeríteni az ellenfelet.

Az ENSZ becslései szerint naponta 100 kamionnyi élelmiszernek és nem élelmiszer jellegű segélynek kellene elérnie Tigré lakosait, hogy menedzselni lehessen a helyzetet, a folyamatos akadályoztatások miatt azonban ennek mindössze 15 százaléka tud elérni az egyre fokozottabb mértékben szenvedő lakosokhoz.

Természetesen a kormány és a TPLF egymást hibáztatják a humanitárius katasztrófa kialakulása miatt, Abiy Ahmedék állítása szerint például nem lenne ilyen helyzet, ha nem rohanták volna a lázadók Afart és Amharát. Amíg azonban a két fél egymással van elfoglalva, a tigrék napi szinten halnak éhen tömegesen.

Egyes becslések pedig kifejezetten lesújtóak a helyzet kapcsán: legalább 5.2 millió ember Tigrében és további 1.7 millió ember Afar és Amhara régióban olyan szinten kilátástalan helyzetbe került, hogy az életük különböző élelmiszersegélyeken múlik. A menekültek számát nehéz megbecsülni, de az is több milliós nagyságrendű lehet.

Az éhezés az AP hírügynökség szeptemberi beszámolójából derült ki az egyik leginkább drámaian. Mint írták, Tigré egyes részein az emberek már csak zöld leveleket tudnak enni napokon keresztül, amely nem hordoz magában különösebb tápértéket. Nem véletlen, hogy az ENSZ akkor már hónapok óta mondta, hogy ez az utóbbi évtizedek (!) egyik legsúlyosabb éhínsége lehet.

Ráadásul a legszomorúbb ebben, hogy ez kifejezetten ember által előidézett éhínség, ehhez semmi köze a zord időjárásnak és a klímaváltozásnak. A katonák hónapokon át pusztították a tigrinya farmerek terményeit és fosztották meg a helyieket minden túlélési lehetőségtől, ami csak egy újabb bestiális eszköz volt Tigré térdre kényszerítésére.

„Embereket öltök” – idézte fel Hayelom Kebede, Tigréban található Ayder Kórház egykori igazgatója az egyik telefonbeszélgetést, amit a központi egészségügyi minisztérium munkatársával folytatott le. Kebede beszámolója szerint erre mindössze annyit közölt a munkatárs, hogy ezt az információt továbbítja majd a miniszterelnöknek.

„Mit tudjak erre mondani? Csak sírni tudok”

Borzalmas képek jelentek meg ezt követően Tigréből: éhező gyermekek tömege, akiket intenzív ellátásban kell részesíteni. A gyógyszerek is ráadásul kifogyóban vannak, a kórházi dolgozókat már június óta nem fizették ki, az éhezőket pedig nem lehet megetetni a de facto humanitárius blokád miatt.

A hírügynökségnek nyilatkozó egyik humanitárius dolgozó beszámolója szerint Tigré „minden egyes szegletéből” számoltak be már nekik olyan esetekről, amikor valaki éhen halt. Csak az egyik körzetből például lehetett olyan híreket hallani, hogy 22-en haltak éhen áprilisban, azóta ez a szám pedig biztosan növekedett:

„Pusztító beszámolók jönnek minden sarokról. Ha csak nincs azonnali megoldás, rengeteg embert fogunk elveszteni éhhalál miatt. Az alultápláltságról szóló beszámolókról szól minden, az embereknek már a bőrszíne is elkezdett változni az éhezés miatt”

Augusztusban egy másik humanitárius dolgozó Középső-Tigrébe látogatott, ahol szintén horror fogadta: folyamatosan növekszik azok száma, akik éheznek, mind a vidéki, mind a városi részeken. Felidézte egy édesanya történetét, aki hónapokon át kenyéren és són élt, valamint mindig attól félt, hogy ha nem jön több kenyér, akkor a következő napokban meghal:

„Egy idő után nem kérdeztünk többet az anyuka felől, mert egyszerűen nem tudtuk elviselni a szenvedését. A kerület vezetősége elmondta, hogy számos hasonló sorsú család van”

Néhány helyen pedig már a nyilvános vécéket sincs pénz takarítani, ami miatt több ezer embert fenyeget, hogy valamilyen súlyos betegség fog kitörni. Ez pedig az éhezés miatt legyengült szervezetek számára egyenlő lenne a halálos ítélettel, még ha többek számára már betegség nélkül is ez a helyzet.

Nem egy ember lett már öngyilkos ebben a kilátástalan helyzetben, különösen Tigré legnagyobb városában, Mekelében. Még a régió központjában is fogyóban van az élelmiszer, az üzemanyag, a gyógyszer és a készpénz egyaránt. A várost az áramkimaradások miatt sokszor gyertyafények mellett kell dolgozni, a köztisztviselőket pedig már hónapok óta nem fizették ki.

„Ami történik a tigrinya emberekkel, az nem más, mint etnikai tisztogatás” – fogalmazott az InterAction nevű nemzetközi segélyszervezet. Mark Lowcock, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős igazgatója pedig szintén kijelentette, hogy 6 millió emberre vár a tömeges éhezés.

„A gyógyításban és a mezőgazdaságban dolgozó kollegáim beszámolója szerint naponta több száz ember hal meg” – mondta egy mekelei egyetemi tanár, aki elmesélte, hogy az egyik ismerőse a diabétesz-gyógyszer elfogyása miatt vesztette életét, míg az egyik fiatal rokona éhen halt.

A lesújtó történetek száma pedig végeláthatatlan, többen a segélycsomagokat adják el, hogy legyen pénzük élelmiszerre. Nagyon sok szoptató anyának már nincs teje az éhezés, mások pedig „úgy ették a leveleket, mint a kecskék” az egyik egyházközösség beszámolója szerint, akik tigrinya menekülteken segítenek.

A helyzet pedig azért is nehéz, mert a de facto humanitárius blokád miatt a nemzetközi szervezetek emberei nem tudnak megfelelően adatot gyűjteni, hogy formálisan is deklarálni tudják, hogy éhínség tombol Tigrében. Ez pedig rendkívül kínos lenne Etiópia számára, amely a nyolcvanas években szintén ezzel vonzotta a magára a figyelmet. A nyolcvanas évek éhínsége – amelyet szintén konfliktus és a kormány hanyagsága táplált – olyan szinten súlyos volt, hogy a becslések szerint 1 millió ember veszthette benne életét.

Etiópia azonban azóta kisebb csodát tett, ugyanis több millió embert emeltek fel az extrém szegénységből és a világ egyik legnagyobb ütemben fejlődő gazdaságát sikerült kialakítani. Abiy Ahmed pedig ezt a hagyatékot hivatott folytatni – ehelyett csak pusztítás és brutalitás várt az országra.

Éppen a minap hoztak nyilvánosságra egy ENSZ-jelentést, amely beszámolója szerint Etiópia minden módon megpróbálta megakadályozni, hogy sikerüljön megfelelően kivizsgálni a felek által elkövetett atrocitásokat. A kormány ugyanis ragaszkodott, hogy az ENSZ csak az Etióp Emberi Jogi Bizottsággal (EHRC) közösen vizsgálhatja ki a helyzetet.

Az EHRC egy kormány által létrehozott szervezet, amely a kommunikációs blokád miatt tulajdonképpen egyedüli hivatalos forrásnak tekinthető, ami a harcmezőn bekövetkezett jogsértéseket illeti. Abiy Ahmed teljesen kitiltotta a nemzetközi jogvédő szervezeteket az országból, így többek között a Human Rights Watch és az Amnesty International helyi egységeit is.

A központi kormány ráadásul éppen abban az időben vágta el a repülőjáratok és a kommunikáció lehetőségét még jobban Tigré irányába, amikor az ENSZ vizsgálódni akartak. Csak abban az esetben mehettek be az ENSZ emberi jogi felügyelői, ha együtt működnek az EHCR-rel, ami azonban egyből felvetette az elfogultság gyanúját.

A gyanúk végül beigazolódtak, ugyanis több névtelenül nyilatkozó ENSZ-forrás szerint Daniel Bekele, az EHCR elnöke bagatellizálta azokat a vádakat, amelyeket a kormányerők sérelmére felvetettek, helyette inkább a fókuszt a TPLF által elkövetett atrocitásokra kívánták fordítani. Ez viszont értelemszerűen kontrasztban áll a szemtanúk beszámolóival.

Hátborzongató brutalitás

„Ez tipikusan egy olyan helyzet, ahol nincsenek meg a megfelelő szavaink arra, hogy leírjuk azt a horrort, amit a civilek tapasztaltak”

mondta az ENSZ korábban.

Novemberben az etióp kormányerők és az amhara Fano-milíciák gyakorlatilag egyszerre nyomultak be Tigrébe és szabadultak el állati ösztöneik. Az alábbiakban jó néhány történetet fogunk megosztani a sok közül, amelyet túlélők meséltek el és amelyek mutatják az etióp háború brutalitását.

Mind a kormányerők, mind a TPLF egészen brutális akciókat hajtottak végre az elmúlt egy év során, amik bőséggel kimerítik a háborús bűntettek és az emberiség elleni bűntettek kategóriáját – mutatott rá az ENSZ jelentés, amely alátámasztotta azt a rengeteg médiabeszámolót, ami a kommunikációs zárlat ellenére összegyűlt.

Az Amnesty Interational egy augusztusi jelentésben borzalmas dolgokat tárt fel a tigrinya nők által átélt borzalmak kapcsán: csoportosan erőszakolták meg a nőket az etióp, amhara és eritreai katonák, végtagjaikat levágták és éheztették őket. Az egyik nő beszámolója szerint sokszor „több fordulóban” jöttek őket erőszakolni a katonák.

„Nem sikítottam, azt jelezték nekem, hogy ha bármilyen hangot adok ki, akkor megölnek. Egymás után erőszakoltak meg… amikor négy hónapos terhes voltam. Nem tudom, rájöttek-e, hogy terhes vagyok. Nem tudom, hogy rájöttek-e, hogy ember vagyok”

nyilatkozta az Amnestynek.

Agnes Callamard, az Amnesty főtitkára kerek-perec kijelentette akkor, hogy a nemi erőszakot és a szexuális bűncselekményeket „háborús fegyverként” használták Tigrében, hogy tartós lelki és fizikai sérülést okozzanak a helyi nőknek. Ezek pedig mind háborús bűntetteknek és emberiség elleni bűntetteknek tekinthetők.

Még májusban a The Guardian egy helyi apácával beszélt, aki például elmondta, hogy a biztonsági erők naponta erőszakolnak nőket, válogatás nélkül: 8 évestől 72 éves korig, bárkit megnyomorítanak egy életre:

„Bárhol, több ezres nagyságrendben látom ezeket. A megerőszakolások nyilvánosak, sokszor férjek és családtagok, vagy akár mindenki előtt csinálják. Van, amikor a kezeiket és lábaikat is levágják, hogy ne legyen ellenállás”

Az AP hírügynökségnek sikerült beszélnie egy nővel, aki a legpokolibb kínokat élte át az eritreai katonák kezei között. A 40 éves nőt úgy találta meg egy csapat szerzetes, hogy összeesett az utcán, mindenhol vérzett és zokogott a félelemtől, traumától.

Mint kiderült, a nőt 15 eritreai katona erőszakolta egy egész héten keresztül, volt amikor csoportosan. Elmondása szerint hallotta többször, ahogyan a katonák egyeztetnek arról, mit kezdjenek vele:

„Beszélgettek egymással többször, néhány az mellett érveltek, hogy öljenek meg, míg mások úgy voltak vele, hogy ’nem, nem, elég, ha megerőszakoljuk’. Az egyikük közölte velem: ez a mi időnk, nem a te időd, végre itt a mi időnk”

Egy másik nő beszámolója szerint az eritreai katonák folyamatosan járták a házakat és gyakorlatilag egymást nézték, miközben társuk erőszakolt egy nőt. Mindent megtettek annak érdekében, hogy élő pokol legyen a tigrinyák élete.

„Ha még ott lesznek az eritreaiak, nem fogok hazamenni. Mit tudjak mondani? Rosszabbak, mint a vadállatok. Nem tudnám azt mondani, hogy emberek”

nyilatkozta még korábban egy túlélő, azt megelőzően, hogy maga Abiy Ahmed rendelte el az eritreai katonák hazamenetelét.

Ez pedig csak néhány eset a több száz beszámoló közül, amit a nemzetközi sajtó összegyűjtött a túlélő áldozatok beszámolóiból. Számos borzalom történt még ezen felül, egy nő korábban például arról számolt be, hogy a bátyja feldarabolt holtteste mellett erőszakolták meg, mindenféle kegyelem nélkül.

Egy szakértő a háború első felében még azon a véleményen volt, hogy Isaias Afwerki, Eritrea diktátora a tigrinyák elleni etnikai tisztogatás fő kitalálója. Egy másik beszámoló pedig arra utalt, hogy hallotta, ahogyan az eritreai katonák közlik a tigrinya öregekkel, hogy a korábbi határháborújuk bosszúja a számos bűntett, amit elkövetnek.

Ha csak abból indulunk ki, hogy az eritreaiakkal végeztették el a piszkos munkát, akkor sem lehet elmenni amellett, hogy az etióp hadsereg minimum tudott erről, de inkább partner volt ebben. A független Addis Standard etióp hírportál például egy olyan finn uniós politikusról számolt be, aki közölte, etióp vezetők azt mondták neki, hogy „ki akarja takarítani a tigrinyákat” Etiópiából, egyértelmű utalva a népirtó szándékra. Nem véletlen, hogy a Politico egy véleménycikkében a szintén etnikai konfliktusokkal tarkított Jugoszláviával hasonlította össze az etióp konfliktust.

Az egyik mészárlás november végén történt Dengelat városában, amelyről a CNN készített sokkoló beszámolót. Mint írták, 12 szemtanút és több mint 20 halálos áldozat rokonát faggatták ki, akik brutális részletek árultak el.

A mészárlást elkövető katonák Eritreából érkeztek, de régi etióp katonai ruhában álcázták magukat. Házról házra jártak, ahonnan kirángatták az embereket, édesanyákat arra kényszerítettek, hogy kötözzék meg a fiaikat, majd a saját anyjuk szeme előtt gyilkolták meg az olykor tragikusan fiatal tigrinyákat.

Egy terhes nőt lelőttek, a férjét megölték, néhány túlélő pedig csak úgy menekült meg, hogy a holttestek alá rejtőzött. A mészárlás három napon keresztül tartott, válogatás nélkül ölték a helyi tigrinyákat, menekülteket és egyházi személyiségeket. Egy másik szemtanú szerint miután lemészárolták a gyermekeket, nőket és időseket, ki is fosztották a házakat.

Egy másik szemtanú beszámolója szerint a katonák még két hétig maradtak a területen és minden létező terményt felégettek, ami létezik, valamint minden élő állatot lelőttek. A helyiek nem tudtak a holttesteknek sem végső nyugalmat adni, ugyanis mielőtt eltemethették volna őket, a keselyük és hiénák már elkezdték tépkedni a testüket.

A legsúlyosabb mészárlás azonban mégis talán Aksum városában történt, szintén november végén. A város nem csak Tigrében, hanem egész Etiópiában is nagy jelentőséggel bír, ugyanis részben ez volt az ország történelmének első nagy királyi központja, másrészt a helyi keresztények úgy hiszik, a város egyik templomában őrzik a frigyládát, amit még Salamon király fia hozott az országba.

Az eritreai hadsereg azonban november végén nekirontott Aksum városának és legalább 800 civilt mészároltak le egyszerre, valamint fosztogatásba kezdtek. Állítólag még a frigyládát is meg akarták szerezni, azonban ezt a támadást sikerült visszavernie a helyieknek.

A The Telegraph egyik beszámolója szerint pedig nem csak az eritreai, hanem az amharai etnikai csoportok, az gyűjtőnéven Fano-nak nevezett milíciák is kiemelkedő bestialitást mutattak Tigrében. Gyermekek, nők és férfiak gyakorlatilag koncentrációs táborba lettek kényszerítve, akiket sokszor élve megcsonkítanak és kínoznak, mielőtt tömegsírokba temetnék őket.

„Feven Berhe egy ártatlan lakos volt, aki egy kisbolt tulajdonosa volt. Megfogták, elvitték őt a folyóhoz és lelőtték. Mielőtt azonban megölték volna, eltávolították a szemeit, levágták a lábait és nem engedték senkinek, hogy eltemesse őt”

A brit lap megtudta azt is, hogy Amharában július 15-én tartottak egy városi gyűlést, ahol az etnikumhoz tartozó vezetők kijelentették, hogy ki kell irtani az összes tigrinyát, akit csak látnak. Mint fogalmaztak, az amharák semmi kegyelmet nem biztosítottak annak, akiről kiderült, hogy tigrinya.

Az ENSZ egy november 3-i sajtótájékoztató során maga is úgy fogalmazott, hogy a tigrinya konfliktus „extrém brutalitást” hozott magával, többek között törvénytelen és önkényes gyilkosságokat, kínzást, nemi erőszakot, szexuális erőszakot, menekültek elleni erőszakot és erőszakos kitelepítést.

Az ENSZ-jelentés rávilágított arra, hogy legalább 1300 nemi erőszakos esetet jelentettek a hatóságoknak, ami valószínűleg egy jelentős aluldatálás. Azt is kiemelték, hogy a bestiális cselekedeteket főként az etióp és eritreai katonák hajtották végre 2020 novembere és 2021 júniusa között.

Az etióp katonaság kiképzőtáborait például gyakorlatilag kínzótáborként használták, ahol az elfogott tigrinya civileket vagy katonákat kínozták. Másokat „titkos helyszínekre” vitték megkínozni, illetve a háború első napjaiban az amhara civilek sem úszták meg a meghurcolást, akiket már az első pillanattól azzal vádoltak, hogy segítenek a TPLF-nek.

Augusztusban például arról érkeztek a beszámolók, hogy a szudáni hatóságok 50 holttestet találtak az Etiópiával határos Kassala tartomány és Tigré között húzódó folyóban. A vizsgálatok alapján megállapították, hogy valamennyi holttest tigrinya menekültekhez tartozott, akiket vagy kivégeztek, vagy egyenesen megkínozták halála előtt.

Minden jel arra utal, hogy ezek az emberek a háború legnagyobb frontvonalai elől menekültek, ahol az eritreai és etiópiai seregek szisztematikusan mészárolták a tigrnyiákat. Sokakon azonban lőtt sebeket találtak, így az is felmerült, hogy a megtalált elhunytakat is kivégezték, holttesteiket pedig a folyóba lökték.

„Láttam néhány barbár dolgot. Egy-kettőt például baltával vertek agyon, ez látszódott a sérüléseikből”

fogalmazott egy orvos.

Az AP későbbi beszámolójában pedig még több horrorról számolt be: sokszor megcsonkítva találtak holttesteket. Volt, hogy a nemi szerveiket távolították el, egyeseknek a szemeit kaparták ki, másoknak egy végtagja hiányzott. Egy időben több tucat holttest jelent meg a folyónál, ez idővel azonban alábbhagyott, feltehetően a TPLF előrenyomulásának köszönhetően.

Nem csak a kormányerők voltak azonban kegyetlenek, bizony a TPLF és szövetségesei is komoly brutalitásról adtak tanúbizonyságot. A tigrinya milíciák elsősorban Amhara régióban követtek el komoly atrocitásokat, amelyek szintén etnikai tisztogatásra utalnak – számos nőt a TPLF is megerőszakolt, többeket indokolatlanul meggyilkoltak.

Szeptemberben pedig már arról számoltak be a TPLF kapcsán, jelentette akkor az Africa News, hogy legalább 120 civilt mészároltak le Amharában. Hivatalos megerősítést akkor ez a szám nem kapott, de voltak olyan becslések, amik 200-ra tették a halálos áldozatok számát.

Mik az esélyei a békének?

Abiy Ahmed kormánya mindig is úgy kezelte a háborút, mint egyfajta „belső közbiztonsági műveletet”, ezért nem hajlandó a tárgyalásra. Már az Afrikai Unió is próbált mediálni az ügyben, hajlandók lettek volna a tigrinya vezetőkkel tárgyalni, ehhez pedig kinevezték Olusegun Obansajo-t, Nigéria volt elnökét, hogy próbáljon meg valamit a tető alá hozni.

Különböző diplomaták beszámolója szerint azonban Obansajo-nak nem sok sikere volt eddig, mivel a felek egyszerűen nem hajlandók asztalhoz ülni. Tsadkan Genrentensae, a tigrinya haderők első embere éppen a hétvége folyamán mondta el, hogy esély nincs arra, hogy tárgyaljanak a szövetségi kormánnyal.

Szakértők azonban abban is egyetértenek, hogy senki nem számíthat arra, hogy ennyi vérontás és borzalom után majd a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba. Az ENSZ ráadásul kijelentette, hogy az észak-etiópiai helyzet „villámgyors romlásnak” indult, holott eddig sem lehetett kiváltképpen rózsásnak nevezni.

Abiy Ahmed ezen a héten ráadásul hat hónapra szükségállapotot hirdetett és hangsúlyozta, hogy mindenkinek meg kell védenie a hazát és fegyvert fognia az „ellenségek” ellen. A beszédében úgy fogalmazott, hogy a „saját vérükkel” fogják eltemetni a kormány ellenségeit:

„Nagyon mély gödröt fogunk ásni, azonban ebbe az ellenségeinket rakjuk, nem ebben fog Etiópia szétesni. A saját vérünkkel és csontjainkkal fogjuk eltemetni az ellenségeinket, hogy Etiópia dicsősége újra naggyá váljon”

Fontos megjegyezni, hogy az országos szükségállapot gyakorlatilag feljogosítja a kormányt, hogy önkényesen tartóztassanak el embereket, akikről úgy gondolják, hogy „együttműködnek a terrorcsoportokkal”, magyarán a TPLF-el. A bejelentést követően így nem meglepő, hogy a tigrinya etnikumú embereket sorra elkezdték letartóztatni a fővárosban.

Míg Ahmed gyakorlatilag háborús beszédet tartott, addig a TPLF és az Oromo Felszabadítási Sereg (OLA) magabiztosan kijelentette, hogy számos fontos várost és települést sikerült megszerezniük, a következő pedig Addisz Ababa lehet. Mint fogalmaztak, heteken belül elfoglalhatják a fővárost, ahol az első dolguk Abiy Ahmed eltávolítása és őrizetbe vétele lesz.

Zárszó

Minden túlzás nélkül kimondható, hogy immáron egy éve polgárháború pusztít Etiópiában, amelynek van egy meghúzódó népirtó vonala. A tigrinyák ellen elkövetett atrocitások enyhébb szóval etnikai tisztogatásnak, a nemzetközi jog értelmében viszont népirtásnak tekinthetők.

Abij Ahmed elszámolta magát azzal kezdetben, hogy villámgyorsan le tudják rendezni a rendetlenkedő TPLF-et, nem kalkulált azzal, hogy mennyire nagy ellenállásra képesek, arra meg pláne nem, hogy egy évvel később már attól kell aggódnia, hogy a fővárost is beveszik.

A TPLF, a kormány és a különböző önkéntesen bestiális felek (mint a Fano vagy Eritrea) politikai csatározásába azonban a tigrinya civilek rokkantak bele. Aki nem lett áldozata a brutális kínzásnak, mészárlásnak, amit az Ahmeddel szövetséges felek hajtottak végre, az most éppen éhen hal a humanitárius blokád miatt.

Etiópiának a közeljövőben dűlőre kellene jutnia a saját háborújával, mert már ott tartunk, hogy az eddigi renoméja, mint Afrika legígéretesebb projektje, jelentősen lerontották. Abiy Ahmed egy Nobel béke-díjas hősből egy népirtó gyilkossá vált, aki a háborús retorikájával kész egész Etiópiát egymás ellen ugrasztani.

Jó kérdés, hogy mit tartogat a jövő a konfliktust illetően, azonban minden bizonnyal egy brutális humanitárius katasztrófát. Menekültek tízezrei, a biztos éhhalálnak eleső ezrek és egy összeomlott ország, ami egy jó projekt volt – most már csak lehetett volna.

Még egyelőre nem lehet megtippelni, mikor lehet vége a háborúnak, a felek ugyanis – részben etnikai alapon – olyan szinten gyűlölik egymást, hogy a végső harcig nem fognak asztalhoz ülni. Etiópia a szakadékban van és várhatóan évtizedek kellenek, mire ebből ki tud mászni.