A dokumentum megállapítja, hogy a világtól nagyrészt elzárt diktatúra nemcsak tovább szűkíti polgárai szabadságát, hanem egyre több kényszermunkára is kényszeríti őket. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága arra jutott, hogy az elmúlt évtizedben az észak-koreai állam „az állampolgárok életének minden aspektusa felett” szorosabb ellenőrzést gyakorol.

A jelentés szerint „a világon egyetlen más lakosság sem áll ilyen mértékű korlátozás alatt”, és a megfigyelés „még áthatóbbá” vált, részben a technológiai fejlődésnek köszönhetően. Volker Türk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa figyelmeztetett: ha a helyzet változatlan marad, az észak-koreaiak „továbbra is annak a szenvedésnek, brutális elnyomásnak és félelemnek lesznek kitéve, amelyet már oly régóta elviselnek”.

A több mint 300, az elmúlt tíz évben Észak-Koreából megszökött emberrel készített interjú alapján a jelentés kimutatta: 2015 óta legalább hat új törvény született, amik lehetővé teszik a halálbüntetés kiszabását. Az egyik ilyen bűncselekmény a külföldi médiatartalmak – például filmek és sorozatok – nézése és megosztása. Szemtanúk szerint 2020-tól nőtt az ilyen tartalmak terjesztéséért végrehajtott kivégzések száma, amiket nyilvánosan, kivégzőosztag előtt hajtanak végre, hogy félelmet keltsenek és elrettentsenek.

Három barátját is kivégezték

Kang Gyuri, aki 2023-ban szökött meg, elmondta a BBC-nek: három barátját végezték ki, miután dél-koreai tartalmakat találtak náluk. Egy 23 éves barátja tárgyalásán is jelen volt, akit halálra ítéltek. „Kábítószer-bűnözőkkel együtt állították bíróság elé. Ezeket a bűncselekményeket most már ugyanúgy kezelik” – mondta, hozzátéve, hogy 2020 óta az emberek még jobban félnek.

A jelentés rámutat arra is, amikor Kim Dzsongun 2011-ben hatalomra került, sokan remélték, hogy életkörülményeik javulnak majd, mivel azt ígérte, nem kell többé „meghúzni a nadrágszíjat”, vagyis lesz elég élelmük. Gazdasági növekedést és az ország védelmét ígérte a nukleáris fegyverek fejlesztésével. Azonban 2019 óta, amikor elutasította a Nyugattal és az Egyesült Államokkal folytatott diplomáciát, és a fegyverkezésre összpontosított, az emberek életkörülményei és emberi jogai „romlottak”.

A megkérdezettek szinte mindegyike arról számolt be, hogy nincs elegendő élelmük, és a napi három étkezés „luxusnak” számít. A Covid-járvány idején súlyos élelmiszerhiány alakult ki, sokan éhen haltak. A kormány eközben felszámolta az informális piacokat, megnehezítve a megélhetést, és szigorította a Kínával közös határ ellenőrzését, a katonáknak pedig parancsba adta, hogy lőjenek az átkelni próbálókra.

Egy 17 évesen megszökött fiatal nő vallomása

Egy 2018-ban, 17 évesen megszökött fiatal nő így fogalmazott: „Kim Dzsongun uralmának elején volt némi reményünk, de ez nem tartott sokáig. A kormány fokozatosan megakadályozta, hogy az emberek önállóan keressék meg a megélhetésüket, és maga a lét vált mindennapi gyötrelemmé.”

A jelentés szerint az elmúlt tíz évben a kormány „szinte teljes ellenőrzést gyakorolt az emberek felett, megfosztva őket attól, hogy saját döntéseket hozzanak”, legyen szó gazdasági, társadalmi vagy politikai kérdésekről. A megfigyelési technológiák fejlődése ezt a kontrollt még hatékonyabbá tette. Egy megszökött szemtanú szerint ezek az intézkedések arra irányulnak, hogy „elzárják az emberek szemét és fülét”, és „még a legkisebb elégedetlenség vagy panasz jeleit is kiirtsák”.

A kormány a kényszermunka alkalmazását is növelte: szegény családokból toboroznak embereket úgynevezett „sokkbrigádokba”, akik veszélyes, fizikai munkát végeznek építkezéseken vagy bányákban. A halálesetek gyakoriak, de ahelyett, hogy javítanák a munkakörülményeket, a hatóságok a halált Kim Dzsongun iránti áldozatként dicsőítik. Az ENSZ szerint az utóbbi években több ezer árva és utcagyerek is ilyen munkára kényszerült.

A 2014-es, történelmi jelentőségű ENSZ-vizsgálat már feltárta, hogy Észak-Korea emberiesség elleni bűncselekményeket követ el, különösen a hírhedt politikai börtöntáborokban. A 2025-ös jelentés szerint legalább négy ilyen tábor még mindig működik, és a rendes börtönökben is folytatódik a foglyok kínzása és bántalmazása, bár „némi javulás” tapasztalható, például „a börtönőrök erőszakának enyhe csökkenése”.

Az ENSZ felszólította a nemzetközi közösséget, hogy az ügyet utalják a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elé, ugyanakkor ennek feltétele a Biztonsági Tanács jóváhagyása, amit 2019 óta Kína és Oroszország rendre megakadályoz. A múlt héten Kim Dzsongun Pekingben, katonai parádén jelent meg Hszi Csin-ping kínai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök társaságában, ami a jelentés szerint e két ország hallgatólagos elfogadását jelzi Észak-Korea nukleáris programja és belpolitikai gyakorlata iránt.

Az ENSZ a politikai börtöntáborok felszámolását, a halálbüntetés eltörlését és az emberi jogok oktatásának bevezetését sürgeti. „Jelentésünk világos és erős változtatási igényt mutat, különösen az észak-koreai fiatalok körében” – hangsúlyozta Volker Türk.