Erre a régóta vitatott dilemmára ad sajátos, sötét humorral átszőtt választ a különc rendezőként ismert Yorgos Lanthimos Bugonia című filmje, aminek befejezése a nézőket élesen megosztotta. A film alaphelyzete szándékosan abszurd: két összeesküvés-elméletekben hívő férfi elrabol egy nagyvállalati vezérigazgatót, mert meg vannak győződve arról, hogy a nő valójában egy idegen lény.

A nézők többsége már a kiindulópont hallatán arra gondolhatja: „Természetesen nem idegen, ez nevetséges”, ám Lanthimos pontosan erre az ösztönös reakcióra épít, hogy a végén egy olyan fordulatot húzzon meg, ami egyszerre sokkoló, kegyetlen és szokatlanul intelligens.

A Bugonia a dél-koreai Save the Green Planet! című film feldolgozása, a forgatókönyvet Will Tracy írta, a történet pedig néhány nap eseményeit követi végig. A cselekmény középpontjában Teddy Gatz áll, aki méhészként és raktári dolgozóként keresi a kenyerét, és aki unokatestvérét, Dont ráveszi arra, hogy elrabolják az Auxolith nevű vállalat vezérigazgatóját, Michelle Fullert, akit Emma Stone alakít. Teddy az interneten, YouTube-videókból és összeesküvés-elméletek mély bugyraiból szerzett „ismeretei” alapján meg van győződve arról, hogy Michelle egy idegen, akit azért küldtek a Földre, hogy kiirtsa az emberiséget – írja a CBR.

A személyes bosszú

A megszállottságot személyes bosszú is táplálja: Teddy anyja egy kísérleti gyógyszeres kezelés után vegetatív állapotba került, és a férfi ezért is Michelle cégét teszi felelőssé. Teddy és a vonakodó Don egy pincében tartják fogva a nőt, ahol mindent megtesznek azért, hogy beismerő vallomást csikarjanak ki belőle, valamint hogy „meghívást” kapjanak az állítólagos anyahajóra. A helyzet akkor válik végzetessé, amikor Teddy megöl egy rendőrt, aki ráadásul a múltjából ismert személy, egykori bébiszittere és feltételezett bántalmazója volt.

A film végén azonban kiderül, hogy Michelle irodájában egy szekrény valójában portálként szolgál az anyahajóra, és a nő az Andromédából származó idegen faj vezetője. A fogságban szerzett tapasztalatai után kimondja, hogy az emberiség elbukott, majd egy buborékba zárja a Föld kicsinyített mását, aminek következtében az emberiség teljes egészében, vérontás nélkül pusztul el.

Sötét lezárást kaptunk

A sötét lezárást sokan az összeesküvés-elméletek kritikájának kifordításaként értelmezik, hiszen a történet végül azt sugallja, hogy Teddynek mégis igaza volt. A film ezzel azt a kényelmetlen kérdést teszi fel, hogy vajon miért hajlamos a társadalom automatikusan hinni egy elképesztően gazdag vezérigazgatónak, miközben egy mentálisan sérült, vidéki környezetben élő férfit azonnal őrültnek bélyegez.

A Bugonia emellett az emberiség környezeti felelősségére is reflektál: Teddy végig attól tart, hogy Michelle terveinek első lépése a méhek kipusztítása lesz, ami a klímaválság és az emberi önzés szimbólumaként jelenik meg. A film világában a Föld végül „második esélyt” kap azzal, hogy az emberiség eltűnik, ám ez a megoldás korántsem kínál valódi erkölcsi feloldozást, csupán egy keserédes, nyugtalanító következtetést.