A kutatók szerint a 20. század első felében tapasztalt ugrásszerű javulás – amit elsősorban a gyermekhalandóság csökkenése hajtott – mára megtorpant, és a jövőben sem várható hasonló mértékű előrelépés. A Nemzeti Tudományos Akadémia folyóirata folyóiratban megjelent tanulmány szerint: „Az élettartam növekedésének példátlan üteme, amit a 20. század első felében elértünk, olyan jelenségnek tűnik, amelyet a belátható jövőben nem fogunk tudni megismételni” – fogalmazott Héctor Pifarré i Arolas, a Wisconsin-Madison Egyetem közpolitikai kutatója. „Még akkor sem érnénk el a korábbi növekedési ütemet, ha a felnőttkori túlélés kétszer olyan gyorsan javulna, mint ahogy jelenleg előre jelezzük.”

A kutatást Pifarré i Arolas mellett José Andrade (Max Planck Demográfiai Kutatóintézet) és Carlo Giovanni Camarda (Nemzeti Demográfiai Kutatóintézet) vezette. A Human Mortality Database adataira támaszkodva 23 magas jövedelmű, alacsony halandóságú ország évszázados demográfiai trendjeit elemezték, hat különböző statisztikai modell segítségével.

A tanulmány szerint az 1900 és 1938 között született generációk esetében az élettartam növekedése átlagosan 5,5 hónap volt generációnként. Egy 1900-ban született személy átlagosan 62 évig élt, míg egy 1938-as születésű már 80 évig – ez a különbség mindössze néhány évtized alatt alakult ki. Ezzel szemben az 1939 és 2000 között születetteknél a növekedés már csak 2,5–3,5 hónap generációnként, ami jelentős lassulást jelez – írja a Science Daily

Beszédesek az adatok

José Andrade, a tanulmány társszerzője így fogalmazott: „Előrejelzéseink szerint az 1980-ban születettek átlagosan nem fogják elérni a 100 éves kort, és egyik vizsgált kohorsz sem jut el ehhez a mérföldkőhöz. Ennek oka elsősorban az, hogy a korábbi élettartam-növekedést a fiatal korban bekövetkező túlélés látványos javulása hajtotta.”

A 20. század elején a csecsemő- és gyermekhalandóság gyors csökkenése – az orvosi innovációknak, a jobb higiénés viszonyoknak és az emelkedő életszínvonalnak köszönhetően – jelentősen megemelte az átlagos élettartamot. Mivel ezek a mutatók ma már rendkívül alacsonyak a fejlett országokban, a jövőbeni növekedés csak az időskori túlélés javulásából származhat – ami a kutatók szerint nem lesz olyan látványos, mint korábban.

A tanulmány nemcsak demográfiai szempontból bír jelentőséggel, hanem komoly társadalmi és gazdasági következményekkel is járhat. A szerzők szerint a nyugdíjrendszerek, az egészségügyi ellátás és az időskori gondozás tervezése során figyelembe kell venni, hogy a várható élettartam növekedése már nem olyan gyors, mint korábban. „A kormányoknak és az egyéneknek egyaránt újra kell gondolniuk a jövőre vonatkozó elvárásaikat és terveiket” – hangsúlyozta Pifarré i Arolas.