Elszaporodtak a pandémia alatt az egyszer használatos műanyag hulladékok
A környezetvédők számára reménysugárral kecsegtetett a jelenleg zajló világméretű koronavírus-járvány, ugyanis a légszennyezettség, valamint a vizek tisztasága régóta nem látott javulást mutatott.
A karantén intézkedéseknek és a lezárásoknak köszönhetően az indokolatlanul előidézett pánikhangulat miatt az emberek elkezdték felhalmozni az élelmiszereket és az egyéb termékeket. Ennek hála szinte virágkorukat élik az egyszer használatos műanyagok, az újrahasznosítás rendszere pedig válságban van.
Már a COVID-19 járvány előtt is több újrahasznosító üzem komoly problémákkal találta szembe magát. Évente 300 millió tonna műanyagot dobtak ki az emberek, amelynek 50%-a egyszer használatos.
A Columbia Egyetem ökológusai szerint az összes műanyag töredékét, csupán 10%-a reciklálták; a hulladék 75%-a pedig szemétdombokon végezte. Tudnunk kell, hogy a szemétlerakókon több száz évig maradhatnak a hulladékok és lebomlás közben szén-dioxidot bocsájtanak ki a levegőbe, gyakran pedig a tengerekbe és az óceánokba kerülhetnek.
Elmondhatjuk tehát, hogy minél tovább tart a jelenlegi koronavírus-válság, annál jobban elmélyülhet a műanyag szeméttel kapcsolatos problémakör.
„Jelenleg több újrahasznosító vállalat szünetet tart egészségügyi és biztonsági kockázatok miatt. A már egyébként is a csőd szélén táncoló ipar még rosszabb helyzetbe került.”
nyilatkozta Tom Szaky, a TerraCycle vezérigazgatója.
Az egyszer használatos műanyagok fénykorukat élhetik amiatt, hogy az emberek elkezdték vásárolni a korábban elterjedt zacskókat, ezzel pedig háttérbe szorultak az újrahasznosított anyagokból készült szatyrok. Mindez azért történhetett meg, mert a koronavírussal kapcsolatban olyan rémhírek terjedtek, miszerint az utóbbi képes hordozni a kórokozót.
Igaz, hogy a vírus képes túlélni egyes felületeken, azonban egyetlen kutatás sem bizonyította, hogy a papír- vagy ruhaanyag jobban vonzaná a kórokozót. Az álhírek terjesztése és a pánikkeltés azonban már megtörtént, ezzel pedig sajnos újabb gondok adódtak.
Ez az egész óriási terhet jelent a nagyvárosoknak. Néhány államban már több szemetest kellett kihelyezniük a műanyag hulladékoknak, máshol pedig bővíteni kellett a már amúgy is túlterhelt szemétlerakók kapacitását.
A kőolaj árának dramatikus csökkenése miatt a műanyagáruk jóval olcsóbbakká váltak a megszokottnál. Az effajta pénzügyi zuhanásnak az a következménye, hogy jobban megéri új műanyag termékeket gyártani, mint újrahasznosítani őket. A reciklálható áruk utáni kereslet emiatt megszűnhet, a káros műanyag a szemétdombokon végzi, a bolygónk pedig lassan, de biztosan tovább szennyeződik.
A levegőbe kibocsájtott káros anyagok gyorsan kifejtik a hatásukat – gondoljunk csak a vékonyodó ózonrétegre és a folyamatosan olvadó sarki jégre. A műanyagok ezzel ellentétben jóval lassabban bomlanak el, a következményük viszont sokkal károsabb lehet.
Ha továbbra is ebben a felgyorsult tempóban telnek majd meg a szeméttelepek, akkor 2050-re több műanyag részecske lesz a Földön, mint hal az óceánokban és édesvizekben.
Mélyen magunkba kell néznünk és el kell gondolkodnunk azon, hogy megéri-e kockáztatnunk a bolygónk egészségét a saját kényelmünkkel szemben. Lehet, hogy a fejlett országok fogyasztási szokásai miatt a Föld számára pont az emberiség számít pusztító vírusnak.
Az emberek több helyen továbbra is felelőtlenül viselkednek:
