A katonák nagyobb része az chinek lakta indiai Mizoram államba menekült, ahol most többen elmesélték történetüket a francia AFP hírügynökségnek. A történeteknek egy szála volt, ami szinte mindenkinél közös: a feletteseik elrendelték, hogy gyilkoljanak ha kell, amelyre ők egyszerűen nem voltak képesek, ezért elmenekültek.

Már több mint 180 ember vesztette életét a február 1-jén végrehajtott puccs óta, és a katonai junta semmi jelét nem mutatta annak, hogy mérsékelni terveznek az erőszakon. Ennek következtében viszont már legalább 300, főleg rendőr és katona menekült át Mizoram államba, hogy ne kelljen a saját népüket gyilkolniuk. Soron kívül Kósa Lajos: Magyar Péternek nem tüntetnie kellene, hanem virágot vennie a volt feleségének

Kyaw – akinek a nevét megváltoztatták identitásának védelme érdekében – elmondása szerint már négy év szolgált a katonaságban, és ő maga is a Mianmar északnyugati részén található Chin államból érkezik, és maga is a főként keresztény chin kisebbséghez tartozik. Kyaw elmondása szerint megmondták neki, hogy ő maga is alkalmazzon halálos erőszakot a chineken, amennyiben szükséges:

„A katonaság parancsokat ad ki, hogy öljünk meg ártatlan embereket, akik olyanok, mint az én édesapám és édesanyám. Miért kellene megölnöm a saját embereimet?”

idézte a Frontier Myanmar a tudósítást.

Elmondása szerint négy napig tartott, mire gyalog és motorral Mizoramba sikerült jutnia. Mint mondta, amikorra sikerült Indiába érnie, tudomására jutott, hogy a családi házukat már átkutatták, és az édesapját már le is tartóztatták.

„A barátaim rálőttek a tüntetőkre, és nekem is megparancsolták, hogy lőjek rájuk… De én nem vagyok képes a népem meggyilkolására, ezért inkább az éjszaka folyamán elszöktem”

mondta egy másik katona, aki szintén családja biztonságáért aggódik.

Egyeseknek akár tíz napba is telhet, mire a Mianmar nyugati határán található hegyvidéki államot sikerül elérniük. Ehhez filmbe illő megpróbáltatásokat kell átvészelniük, többek között folyón kell átúszniuk vagy erdőben kell aludniuk. Akiknek sikerül Mizoramba jutnia, azokat a helyiek befogadják és vagy eljuttatják rokonaikhoz vagy maguk veszik védelmükbe őket.

Az AFP által megkérdezett szökött katonák mind arról számoltak be, hogy családjuk nélkül menekültek az útvonal rendkívüli nehézségei miatt. Akiknek sikerült is átjutnia, azok pedig csak ruhákat vittek magukkal, így élelmiszerellátásuk főként a helyieken múlik.

Chewa – akit szintén nem a valós nevén jelöltek meg – egy mindössze 24 éves rendőrnő, aki el is sírta magát a hírügynökségnek tartott beszámolója során. Ő is megerősítette, hogy a katonák a tüntetők meggyilkolására adtak ki parancsot, a rendőröket pedig azért vezényelték ki, hogy extra biztonságot nyújtsanak a hadsereg számára.

„Habár mi vagyunk rendőrség, a néphez hasonlóan mi is ugyanúgy állampolgárok vagyunk. Nem akartam engedelmeskedni ezeknek a parancsoknak, egyszerűen nem tudta lőni”

mondta.

Chewa elmondása szerint a saját szemével nem látott arra esetet, hogy a rendőrök lőttek volna a tüntetőkre, de azt viszont látta, ahogyan Chin államban a kisebb városokban letartóztatják a demonstrációk vezetőit. Mint mondta, ő is csatlakozott ezt követően a polgári engedetlenségi mozgalomhoz, mely már több tízezer kormánytisztviselőt és dolgozót tömörít magában.

„Vissza akarom kapni a demokráciát” – tört ki könnyekben. „Azt akarom, hogy a nemzetközi közösség segítsen az országunknak. Én egy alacsony rangú tiszt vagyok, nem sok hatalommal rendelkezek, így nem tudok sok mindent tenni, ezért csatlakoztam a mozgalomhoz – ennél többet nem tudok tenni”. Chewa azt is elmondta, aggódik a családja jóléte miatt, mivel egyedül ő keresett pénzt a családból.

Kyaw, Chewa és egy másik rendőr is megerősítette igazolványokkal, hogy a katonaságnak vagy a rendőrségnek dolgoznak. Kyaw remegve mondta, hogy még nem akar visszatérni Mianmarba, mivel számára még nem biztonságos ez elszökött katonaként.

Volt, aki ennél is nagyobbat kockáztatott

Egy másik katona, a 30 éves Shing Ling nyilvánosan vállalta az ellenállását a halálos leszámolásokkal szemben, ő a Facebookon osztott meg egy képet, ahol a tüntetések szimbólumává vált „három ujj” gesztust. Shing Ling Mianmar kereskedelmi központjából, Yangonból szökött meg, és bejegyzését már több mint ezren osztották meg, ahol bátorságát ünnepelték az ellenállás miatt.

„Borzalmas bűntudatot és szégyent éreztem február 1 óta”

fogalmazott az AFP-nek.

Mint mondta, már az is sokkolta, hogy őrizetbe vették Aung San Suu Kyi elnököt, ám a végső katalizátora, ami miatt csatlakozott a polgári engedetlenséghez, esetében is a tüntetők gyilkolása volt. Hasonlóan a többiekhez, elmondása szerint egyszerűen ő sem volt képes arra, hogy ártatlan civilek öljön halomra.

Annak ellenére, hogy egyre többen szöknek el az országból, nagyon kevesen vállalják nyilvánosan, hogy csatlakoztak a demonstrálókhoz. Nem is véletlen, ugyanis a katonai törvények alapján a dezertálást halálbüntetéssel sújtják Mianmarban.

Shing Ling elmondása szerint annak idején azért csatlakozott a katonasághoz, mert árvaként nőtt fel, ezért egy szervezet része akart lenni, ahol családi környezetben érezheti magát. Mint mondta, nagyon boldog volt sokáig, olyanok voltak mint a testvérek és nagyon bajtársiasak voltak egymáshoz.

Beszámolója szerint akkor kezdett el kiábrándulni, amikor az előző katonai junta elkezdte lazítani a szorítását a mianmari társadalmon, megnyitották az országot a világ fele, ami magával vonta a kommunikációs csatornák bővülését, és az internet forradalmát.

Mint mondta, a Facebookon nagyon sokat tanult a politikáról, és idővel rájött, hogy a katonaságnak egészen pontosan milyen szerepe is van a társadalomban. Shing Ling az első demokratikus választások során Aung San Suu Kyi pártjára (NLD) szavazott, ám a legutóbbi választáson már másra adta le a voksát, mert nem volt elégedett az NLD intézkedéseivel.

„A többi barátom a katonaságban nem mert az NLD-re szavazni, mert attól féltek, hogy ez nem fog tetszeni a feletteseinknek”

Amióta bejelentette a disszidálását a Facebookon, minden kapcsolatot elvágott a katonasággal, megváltoztatta a külsejét és telefonjának SIM-kártyáját is. Jelenleg Yangonban él egy titkos helyen, és biztos benne, hogy a junta végül meg fogja találni. „A legrosszabbra számítok” – mondta.

Mint mondta, a mély bánat, amit a fegyvertelen civilekkel szemben leszámolások kapcsán érez, megerősítette benne, hogy jól cselekszik. Shing Ling elmondása szerint mindössze egy kérdést akar feltenni a korábbi elvtársainak:

„Ha választani kell a katonaság és az ország között, melyikre esne a választás?”