A teátrum közleménye szerint a művész „a hajnali órákban, hosszan tartó betegség után hunyt el”, és a színház saját halottjának tekinti. Voith Ági neve évtizedeken át összeforrt a magyar színházi és filmes kultúrával. Pályája, amely a hatvanas évektől kezdve meghatározó volt, generációk számára jelentett művészi mércét, humorával, eleganciájával és sokoldalúságával pedig kitörölhetetlen nyomot hagyott a hazai kulturális életben.

Egy különleges életút: Svájctól a József Attila Színházig

Voith Ági 1944. március 17-én született Budapesten. Édesanyja a legendás Mészáros Ági színésznő, édesapja Voith Lajos főhadnagy volt. Az 1956-os forradalom után Svájcban, majd Olaszországban tanult apácáknál, később pedig 1962-ben érettségizett a Hámán Kató Leánygimnáziumban. 1966-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd még ugyanabban az évben a József Attila Színházban debütált A kaktusz virága című darabban Stéphanie szerepében.

A színház társulatának közel húsz évig volt tagja, és olyan ikonikus szerepek fűződnek a nevéhez, mint a Kaviár Gyurgyevója vagy a Potyautas Jamaicai trombitása – ezek a dalok és alakítások máig a magyar színháztörténet részei.

Vígjátékok, zenés darabok, majd komoly drámák

A Thália és az Arizona Színház után 1993-tól szabadfoglalkozású művészként dolgozott, 2019 és 2021 között pedig a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatához csatlakozott.

Humoráról legendák keringtek, így a közönség elsősorban vígjátékokban láthatta, de zenés darabokban is kiemelkedő sikereket ért el. Nino Manfredi Szavak, szerelmes szavak című zenés vígjátékában nyújtott alakítása különösen emlékezetes maradt.

A könnyedebb műfajok után komoly drámai szerepek is megtalálták:

• Zsótér Sándor rendezésében főszerepet játszott Albee Mindent a kertbe című darabjában
• szerepelt a Nemzeti Színház Tóth Ilonka című előadásában
• a Spirit Színházban Lorca Bernarda Alba háza című művében
• az Örkény Színházban pedig A nemzet özvegye című darabban

Színház és film – több mint fél évszázad a reflektorfényben

Voith Ági pályája során számos színházi főszerepet játszott el, köztük: Vica (Nagy család), Polly (Koldusopera), Erzsébet (Stuart Mária), Seress Rezsőné (Szomorú vasárnap), Olive (Furcsa pár), Donna Lucia (Charley nénje), Schneider kisasszony (Kabaré), Schneiderné (Hippolyt, a lakáj), Mária Regina nővér (Apácák).

Filmes és televíziós szerepei is meghatározóak voltak. Már 1966-ban főszerepet kapott Az első esztendő és a Nem szoktam hazudni című filmekben. Később olyan produkciókban láthattuk, mint a Régi nyár, Házassági évforduló, Szomorú vasárnap, Hungária Kávéház, Linda, Patika, Szerencsés Dániel vagy a Casino.

Férjével, Bodrogi Gyulával – bár már nem éltek együtt – évekig közös estekkel járták az országot.

Díjak, elismerések, örökség

Voith Ági munkáját számos díjjal ismerték el:

• Jászai Mari-díj (1976)
• Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1995)
• Radnóti Miklós antirasszista díj (2003)
• A József Attila Színház örökös tagja (2006)
• Érdemes művész (2013)
• A Színház- és Filmművészeti Egyetem jubileumi oklevele (2016)

Voith Ági halálával a magyar színházi élet egyik legsokoldalúbb, legkedveltebb és legemberibb művésze távozott. Öröksége azonban tovább él a szerepeiben, dalaiban, filmjeiben és azokban az emlékekben, amelyeket közönsége és kollégái őriznek róla.

Liner/MTI