A legtöbb ember számára a „jó alvás” élménye nem csupán az ágyban töltött órák számától függ, hanem attól is, mennyire érzi az alvást mélynek és megszakítás nélkülinek, ugyanakkor a kutatók mindmáig nem értik teljesen, milyen agyi folyamatok alakítják ki a valóban pihentető éjszaka szubjektív érzetét.

Egy friss, a PLOS Biology folyóiratban megjelent tanulmány azonban arra utal, hogy az élénk és magával ragadó álmok kulcsszerepet játszhatnak ebben az élményben.

Az álomvilág még mindig sok titkot rejt

Az IMT School for Advanced Studies Lucca kutatói által végzett vizsgálat szerint az intenzív álomélmények nem megszakítják az alvást, hanem éppen ellenkezőleg, mélyebbnek és regenerálóbbnak éreztetik azt. A hagyományos nézet hosszú évtizedeken át úgy tartotta, hogy a mélyalvás során az agy szinte „kikapcsol”, a lassú agyhullámok és a minimális aktivitás pedig a valódi pihenés jelei, ezzel szemben az álmodást a REM fázishoz kötötték, amelyben az agyi aktivitás a nappali ébrenléthez hasonló mintázatot mutat.

Ez az elképzelés azonban ellentmondásos helyzetet teremt, hiszen a REM alvás alatt tapasztalható intenzív agyi működés ellenére sokan mégis mély alvásként emlékeznek erre az időszakra. A kutatók ennek feloldására 44 egészséges felnőtt 196 éjszakai alvásfelvételét elemezték, miközben nagy sűrűségű EEG-berendezéssel folyamatosan rögzítették az agyi aktivitást egy laboratóriumi környezetben.

A vizsgálat érdekessége

A résztvevőket négy éjszaka során több mint ezerszer ébresztették fel, és minden alkalommal részletesen beszámoltatták őket arról, mit éltek át közvetlenül az ébredés előtt, valamint arról is értékelték, mennyire érezték mélynek az alvásukat és mennyire voltak álmosak. Az eredmények azt mutatták, hogy a legmélyebb alvásérzetről nemcsak akkor számoltak be, amikor semmilyen tudatos élményük nem volt, hanem akkor is, amikor kifejezetten élénk és magával ragadó álmokat éltek át.

Ezzel szemben a felszínes alvást inkább töredezett vagy homályos élményekhez kötötték, például amikor csak egy bizonytalan jelenlétérzés maradt meg konkrét álomtartalom nélkül. „Másként fogalmazva nem minden alvás közbeni mentális tevékenység egyforma élmény, az élmény minősége és különösen annak bevonó jellege tűnik döntőnek” – magyarázta Giulio Bernardi idegtudós professzor, a tanulmány vezető szerzője. Hozzátette, „az álmodás átformálhatja azt, ahogyan az alvó az agyi aktivitást értelmezi, és minél magával ragadóbb az álom, annál mélyebbnek érződik az alvás”.

Voltak még meglepő összefüggések

A kutatók egy másik meglepő összefüggést is azonosítottak, mivel az éjszaka előrehaladtával, amikor a szervezet biológiai alvásigénye fokozatosan csökkent, a résztvevők mégis egyre mélyebbnek érzékelték az alvásukat. Ez a szubjektív mélyülés szorosan együtt járt azzal, hogy az álmok egyre intenzívebbé és bevonóbbá váltak, ami arra utal, hogy az álomélmények segíthetnek fenntartani a mély alvás érzetét akkor is, amikor a fiziológiai mutatók ezt már kevésbé indokolnák.

A vizsgálat eredményei szerint az élénk álmok hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy az alvó személy megőrizze az elszigeteltség érzését a külvilágtól, ami a valóban regeneráló pihenés egyik alapvető jellemzője, még akkor is, ha az agy bizonyos területei aktívan működnek – foglalta össze a ScienceDaily.

„Ha az álmok fenntartják a mély alvás érzetét, akkor az álomtevékenység változásai részben megmagyarázhatják, miért érzik egyesek rossznak az alvásukat akkor is, amikor az objektív mutatók normálisak” – hangsúlyozta Bernardi, aki szerint az intenzív álmok nem pusztán az alvás melléktermékei, hanem hozzájárulhatnak a szubjektív pihenés stabilitásához, ami összecseng azzal a régi elképzeléssel, hogy az álmok az alvás „őrzőiként” működhetnek.