Shmuel, Etty, Gali. Pelegék érkeztek elsőként, és együtt léptek be a tárgyalóterembe. Aya Birant az ügyvédje kísérte – férje, Or még Olaszországban van –, és csak néhány szót mondott:

„Aggódom Eitanért, szeretném, ha minél hamarabb hazajönne”.

Az „otthon” meghatározásáról vitatkoztak a családok Iris Ilotovich Segal bírónő előtt, és két és fél óra után ismét nyíltak az ajtók, amit a két fél ügyvédjei kompromisszumként határoztak meg a Mottarone-i balesetet túlélő gyermek érdekében: „A hét egyik felét Ayával, a másik felét Pelegékkel fogja tölteni”, azt azonban nem részletezték, hogy hol, de biztosan nem egy védett létesítményben.

Eitan egészen október 8-ig lesz ott, amikorra kitűzték a tárgyalást – amelyet máris meghosszabbítottak a következő két napra – az anyai nagynéni (és a torinói bíróság által kijelölt törvényes gyám) által benyújtott beadványról, aki a Hágai Egyezmény alapján kéri a kicsi Olaszországba való visszatérését, és amit az előír a kiskorúak nemzetközi elrablása esetén.

Erre alapozva – magyarázta a Haaretz napilapnak Yuval Sasson, aki az államügyész nemzetközi ügyekkel foglalkozó irodáját irányította – minden jogi elem ezen múlik.