George Miller azonban nemcsak szembement ezzel a trenddel, hanem szét is zúzta, amikor visszatért a posztapokaliptikus sivatagba, és megalkotta a Mad Max – A harag útja-t. A CBR szerint a film nem öncélú brutalitással, hanem a következmények visszaállításával tette újra naggyá a szigorúbb besorolású sci-fi akciót.

A film olyan jövőt mutat be, „ahol az emberi test puha, a gépek nehezek, és az erőszak soha nem puszta vizuális effekt, hanem fizikai tragédia”. Ez a megközelítés teszi a Mad Max – A harag útja-ot a 21. század egyik legnagyobb filmes teljesítményévé.

Az akció, mint nyelv

A modern blockbusterek egyik legnagyobb hibája, hogy a történetet és a látványt külön kezelik: előbb jön a párbeszéd, majd a „szünetként” szolgáló akció. A harag útja azonban teljesen elutasítja ezt a felosztást. George Miller a filmet 3500 storyboard panelből építette fel, gyakorlatilag megvágva a történetet, mielőtt egyetlen dialógus is megszületett volna.

Célja az volt, hogy olyan filmet készítsen, „amelyet egy nem angolul beszélő néző is megért feliratok nélkül, pusztán a kinetikus mozgás univerzális nyelvén”. A Max (Tom Hardy) és Furiosa (Charlize Theron) közötti első összecsapás tökéletes példa erre.

Ahelyett, hogy egy látványos, koreografált bunyót látnánk, a jelenet egy kétségbeesett, nyers hatalmi alku, ahol Max Nuxhoz (Nicholas Hoult) láncolva próbál túlélni, Furiosa a protézisével és a környezetével egyenlíti ki az erőviszonyokat, a „Feleségek” pedig aktívan segítik a küzdelmet, láncokat vágnak és ütéseket hárítanak. A jelenet végére a néző egy szó nélkül megérti a szereplők hierarchiáját, motivációit és kétségbeesését.

Nem marketingfogás

A cikk szerzője szerint Miller azért ragaszkodott a szigorúbb besoroláshoz, mert „nem menőzni akart, hanem őszinte akart lenni”. A film világában minden fájdalom valósnak hat.

A forgatás fizikai valósága is ránehezedik a filmre

A namíbiai sivatagban zajló forgatás hírhedten kimerítő volt: elszigeteltség, hőség, hideg éjszakák. Ez a szenvedés átitatja a filmet. Furiosa összeomlása a homokban nem színészi túlzás – a kimerültség valós. A szereplők porosak, kiszáradtak, szemük vörös. Bár a film a Mad Max-franchise negyedik része, Miller nem magyaráz, nem idéz vissza, nem épít expozíciót. A nézőt egyszerűen bedobja a rémálomba, és elvárja, hogy kövesse.

A karakterívek is tömörek és erősek. Nux útja a fanatikus harcostól az önfeláldozó hősig szinte teljesen dialógus nélkül zajlik. Amikor Capable gyengéden megérinti, az többet mond minden beszédnél. Max pedig – bár a címadó figura – nem a történet mozgatórugója, hanem Furiosa szövetségese. A film nem férfiasságfosztással emeli őt, hanem kompetencián alapuló partnerséggel.