Egy ember mikor áll készen egy igazi kapcsolatra?
Az ember az alapvető genetikája részeként gyakran kételkedik, akár magában is, és hajlamos olyan dolgokat bevonzani, amik valójában talán nem is léteznek.-
Gyerekkorunkban még minden a játékról és az őszinte örömökről szól. Egyáltalán nem gondolunk a felnőtt dolgokra és a „nagybetűs” életre. Miért is tennénk, hiszen semmi tapasztalatunk nincs benne, csak a körülöttünk lévő felnőttek érzéseiből táplálkozunk, de nem tudatosan.
Gyerekként nagyon okosan ki tudjuk zárni ezeket a rossz érzéseket, mintha azok nem léteznének. Azok azonban nagyon is jelen vannak, de a gyerekek agya teljesen másképpen működik: ők még hisznek az őszinte tisztaságban, és az igazi emberi értékekben. Pár évvel később, már-már kamaszként elkezdünk valós döntéseket hozni, amik akár az életünket is befolyásolhatják.
Mindeközben szép lassan tudatosul bennünk, hogy mi, miért történhet, de még messze nem látjuk át a helyzeteket, hiába hisszük, hogy igen. Jönnek a csalódások, és azok az intuíciók, amik elkezdik megismertetni velünk az élet bizonyos területeit. Elkezdünk szeretni, de még messze nem állunk készen a szerelemre, és arra, hogy igazi kapcsolatban legyünk.
Nem tudjuk, hogy mi az. Ez csak a szerelem egyik első állomása, mely ízelítőt ad számunkra az érzésből. Majd fokozatosan, a tapasztalatokkal, jó-rossz döntésekkel a hátunk mögött belépünk a felnőtt korba.
Felnőtt kor és felnőtt kor között is óriási különbségek vannak. Még éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy megérkezzünk arra a szintre, ami már tudatosítja bennünk az élet legfontosabb alappilléreit: kapcsolatban vagyunk, ugyanakkor még messze nem adjuk meg azt a másik és magunk számára, ami bennünk van.
Viharok dúlnak benned, túl sokat gondolkozol, rossz döntéseket hozol, noha tudod, hogy mi lenne a helyes… Elkezdesz azon agyalni, hogy talán nem is vagy kapcsolatember, és egyedül is lehetsz boldog. Ez az egyik legfontosabb állomás az életünkben, még akkor is, ha sok szenvedés van mögötte.
És akkor eljön az a bizonyos nap, amikor készen állsz A Kapcsolatra, és látni kezded azokat az értékeket, melyekért érdemes volt megszületned. Az esetek többségében ilyenkor egyedül állsz az esőben, gyógyíthatatlannak tűnő fájdalmakkal a lelkedben és minden sötét, viharos körülötted.
Ez az a pillanat, amikor minden eddiginél hálásabb vagy a korábban történtekért, mert kizárólag jó tapasztalatokkal nem fejlődhetsz, hiszen a szivárvány sem jelenik meg eső nélkül… Ha igazán mélyen vagy, tegyél rá még egy lapáttal abból a bizonyos szenes zsákból, hogy a kitartásod tűzként lángoljon!
