A bejegyzés szerint a sógornő ugyan már néhányszor vigyázott a kisfiúra rövid időre, de mindig a lakás közelében, így az anya gyorsan odaérhetett volna, ha bármi történik. „Általában hallótávolságon belül van, így ha bármi baj történik, gyorsan oda tudok menni” – írta a nagy fórumon.

Az anya elmesélte, amikor hazaért, a gyermeket nem találta otthon, és férje közölte vele, hogy a sógornő elvitte magával ügyeket intézni. „Tegnap volt egy időpontom, és a babát a férjemnél hagytam. Amikor visszajöttem, kiderült, hogy a baba nincs otthon, és a férjem azt mondta, hogy a sógornőm elvitte magával bevásárolni” – írta.

Az anya azonnal pánikba esett, és vitába keveredett férjével: „Ő rám kiabált, mert nem hagytam annyiban. Én visszakiabáltam rá. Azt mondta, úgysem néztem volna a telefonomat az időpont alatt, és szerinte rendben van, mert a sógornő már vigyázott rá korábban. Én viszont káromkodtam, mert pánikba estem, hiszen nincs nagy tapasztalata a babákkal, és eddig csak bent vigyázott rá.”

A sógornő viselkedése és a közösség reakciója

Az anya hozzátette, a sógornő korábban tett olyan megjegyzéseket, amelyek nyugtalanították. „Viccelődött például azzal, hogy vizet öntene az arcába, ha sír, és megsértődik, ha vele sír. Ez kényelmetlen számomra.” Azt is leírta, hogy a sógornő gyakran kiveszi a kezéből a babát anélkül, hogy megkérdezné, „ami idegesít.” – idézte a People.

A fórumon sok felhasználó osztotta meg véleményét. „A sógornődnek semmi keresnivalója nincs azzal, hogy egy 4 hónapos babát magával vigyen ügyeket intézni. Erre semmi szükség nem volt, ő nem egy kiegészítő vagy játék, akit el lehet vinni a szülőtől.” Mások a biztonságot firtatták, például hogy autóval vagy babakocsival vitte-e a gyermeket.

Egy felhasználó így írta le aggodalmát: „Az én vejem senkiben sem bízik, csak saját magában, amikor a gyerekek autósülését beszereli. A baba hátrafelé néző ülésben kell, hogy üljön, a vállpántok pontosan beállítva. Nagymamaként rettegek, hogy valami történik, ezért boldogan követem a szabályaikat.”

Volt, aki empatikusan közelített a helyzethez, de figyelmeztetett: „Teljesen megértem, miért ért váratlanul – különösen az első babánál minden nagy dolognak tűnik, és szeretnél mindenről tudni. Az érzéseid jogosak. Egy figyelmeztetés azonban: vigyázz, nehogy olyan precedenst teremts, hogy minden döntést rólad kelljen jóváhagyni. Ez most kicsinek tűnik, de később oda vezethet, hogy az egész mentális terhet te viseled – és az nagyon kimerítő tud lenni.”