A dinoszauruszok eltűnését megelőző, késő kréta időszakba engednek betekintést azok a különleges leletek, amelyeket Botfalvai Gábor, a HUN-REN-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport tudományos munkatársának vezetésével tártak fel Dél-Erdélyben – derül ki a HUN-REN közleményéből. Botfalvai Gábor elmondta: háromféle növényevő dinoszauruszt találtak a Hátszegi-medence területén, pontosabb rendszertani helyüket egyelőre még nem tudták megállapítani. „Nemrégiben publikáltuk Magyar János doktorandusz hallgatóm segítségével az egyik új lelőhelyről előkerült maradványokról szóló első tanulmányt” – fogalmazott.

Állítása szerint ez a leletanyag azért volt fontos, mert olyan csontelemeket is tartalmaz, melyek korábban nem voltak ismertek a csoportba tartozó dinoszaurusz maradványok esetében. „Így az elkészült munka nagyban segített tisztázni a Rhabdodontidae dinoszauruszok taxonómiai kapcsolatait” – magyarázta a paleontológus. A 24.hu a közleményt szemlézve azt írja: a kutatások során kimutatták, az általuk felfedezett lelőhelyek a legidősebb csonttartalmú rétegeknek tekinthetőek az egész Hátszegi-medence területéről, vagyis a legelső pillanatot mutatják a hátszegi dinoszaurusz közösség kialakulásában. A kutatás ezen részéhez kapcsolódó tanulmányt rövidesen publikálják.

Érdemes még hozzátenni: Botfalvai Gábor 2019-ben, egy posztdoktori OTKA-pályázat segítségével csatlakozott a Bukaresti Egyetemen kutató Csiki-Sava Zoltánhoz, akivel a Dél-Erdélyben lévő Hátszegi-medence késő kréta korú dinoszaurusz-lelőhelyeit kezdték el vizsgálni. Ezen a ma már világszerte ismert területen kezdődtek meg gyakorlatilag az első európai kutatások: báró Nopcsa Ferenc számos dinoszauruszfajt talált vagy írt le innen, mint például a sauropoda dinoszauruszok közé sorolható Magyarosaurus dacust. A növényevő sauropodák közé tartozó Magyarosaurus dacus nagyjából hat méter hosszú és egy tonna súlyú lehetett.

„Az itt fellelhető maradványok a dinoszauruszok kihalása előtti pár millió évből származnak. A szerencsénk az, hogy nem kell mélyre ásni: a Valiora nevű település környékén a tektonikai folyamatoknak, a felsőbb rétegek eroziójának köszönhetően ma már a felszínen vannak azok a rétegek, amelyek ezeket a csontmaradványokat őrzik, gyakorlatilag rajtuk sétálnak az arra járók” – tette hozzá a szakértő. A kutatók szerint itt egy nagyobb sziget húzódott a tengerben, szubtrópusi klímával és dús vegetációval. A völgyekben kialakult törmelékkúpokon kanyarogtak a sziget folyói, és ahol ezek szétterültek, mocsári környezet alakult ki. Innen kerülnek elő az ősmaradványok.

Mivel szigetről van szó, amelynek az eltartóképessége kisebb, így az itteni dinoszauruszok is valamivel kisebbek voltak az európai kontinensen élt rokon fajoknál. A ragadozó dinoszauruszok nagyjából pulykaméretűek lehettek, a növényevők több méteresek – jegyzik meg. Korábban egyébként arról is beszámoltunk, hogy egymástól több ezer kilométerre találtak egyforma dinoszaurusz-lábnyomokat. Mint kiderült, a több mint 260 nyom iszapban konzerválódott, ősi folyók és tavak mentén. Míg ebben a cikkben arra tértünk ki, hogy ősi óriás koponyáját találta meg egy helyi lakos Iowában. A faj körülbelül 13 600 évvel ezelőtt élt.