A széleskörű rendbontás több ezer üzletet érintett, az emberek élelmiszerrel, elektronikai berendezésekkel és ruhákkal töltik fel kosaraikat fizetés nélkül Dél-Afrika két tartományában, Gautengben és KwaZulu-Natalban.

Az események katalizátora egyértelműen Jacob Zuma korábbi elnök bebörtönzése volt, akit 15 hónapnyi letöltendő szabadságvesztére ítéltek, amiért nem működött együtt a hatóságokkal az elnöksége alatti korrupciógyanús ügyek vizsgálatában. Soron kívül Változékony idő vár ránk pénteken, havas esőre is van kilátás

A 79 éves Zuma támogatói ugyanis hiszik, hogy kedvenc vezetőjük politikai boszorkányüldözés áldozata lett, ezért gumikat égettek és utakat blokkoltak KwaZulu-Natalban, ahonnan az elnök is elkezdte a pályafutását.

Zuma támogatása egyébként azért is ilyen erős, mert a 2009-2018 közötti elnöksége alatt sikerült felfestenie magáról a „nép gyermeke” imidzset a különböző nyilvános megjelenéseivel és olykor erősen populista retorikájával.

Néhányan az ország legnagyobb etnikai csoportja, a Zuluk elleni támadásként éli meg Zuma bebörtönzését, a gazdagabb és középosztálybeli dél-afrikaiak azonban örültek az elnök távozásának, amelynek a korrupciógyanú volt az oka.

Zumának azonban továbbra is nagyon erős a támogatottsága KwaZulu-Natalban és egyes szegény, vidéki körzetekben. Személye pedig jól megmutatja a jelenlegi kormánypárt, az Afrikai Nemzeti Konszenzus (ANC) megosztottságát: a Zulu-párti szárny egyszerűen szembemegy utódjával, Cyril Ramaphosával és nem fogadják el őt elnökként.

A legfőbb, mélyben elhúzódó oka a lázadásoknak és a fosztogatásoknak azonban elsődlegesen az, hogy 27 évvel a brutális apartheid-rendszer végét követően még mindig nagyon sokan mélyszegénységben élnek, elsősorban a feketék körében.

A különböző statisztikai adatok szerint a lakosság több mint fele a szegénységi küszöb alatt él, a munkanélküliségi ráta pedig 32 százalékos, ráadásul ez elsősorban a fiatalokat érinti, amely további elégedetlenségeket szül.

Dél-Afrika ráadásul a világ egyik legegyenlőtlenebb társadalma az erre használatos Gini-index szerint, jóformán egy duális gazdaság alakult ki: van egy nagyon vékony, főleg fehér emberekből álló elit, valamint egy jelentősebb, szegény, főként feketékből álló többség.

Az ANC az apartheid vége óta irányítja az országot, az egyetlen kormánypártja volt Dél-Afrikának, az általuk beígért reformok, mind a földek és a vagyon újraelosztása azonban rendkívül lassan halad, amelyből már kezd elege lenni a nyomorgóknak és a rasszista rendszer áldozatainak.

A koronavírus-járvány pedig csak az eddig is meglévő súlyos egyenlőtlenségeket csak mélyítette, egy nemrég közzétett kutatás szerint az éhezők száma is emelkedett.

Habár a kormány sok mindent megpróbált, hogy ne robbanjon be a munkanélküliség, egyszerűen nem álltak úgy pénzügyileg, hogy a nyugati országokhoz hasonló bértámogatásokat és munkahelyvédelmi programokat meg tudják engedni maguknak.

A dél-afrikai rendőrség szerint a tüntetéseket elcsaklizták a bűnözői csoportok, amelyek arra használják a feszültséget, hogy lopjanak és magántulajdont rongáljanak. Ez pedig már legalább 1200 ember letartóztatásához és 72 ember halálához vezetett, akiknek nagy része azért hunyt el, mert agyontaposta a tömeg.

Nem teszi egyszerűvé a helyzetet az sem, hogy a Zuma belső köréhez tartozó személyek, köztük a lánya, Duduzile Zuma hergelő és feltüzelő közösségi média posztokkal biztatja a tömeget, hogy menjenek az utcára és fejezzék ki „jogos felháborodásukat”.

Mzwanele Manyi, Zuma jótékonysági alapítványának szóvivője szerint egyébként el lehetett volna kerülni az erőszakot, azonban Zuma letartóztatásának körülményei nagyon sokakat emlékeztettek az apartheid időkre és az ottani leszámolásokra – idézte a Sky News.

A dél-afrikai káosz nem látszik enyhülni, Zuma támogatói és a hozzájuk csatlakozó rendbontók pedig továbbra is naponta az utcára vonulnak. Az erőszak egyelőre csak két tartományt érint, azonban idők kérdése lehet, mire a további hét tartományra átterjed, amely totális káoszt idézhet elő.