Egy átfogó, több országra kiterjedő klinikai vizsgálat eredményei szerint a nagy dózisú D3-vitamin szedése nem mérsékelte a COVID–19 fertőzés súlyosságát és nem csökkentette a kórházi ellátás szükségességét, ugyanakkor a kutatók egy óvatosan értelmezhető jelzést találtak arra, hogy a készítményt következetesen szedők körében ritkábban alakulhatnak ki tartós tünetek.

A Mass General Brigham kutatói által vezetett tanulmány, aminek eredményeit a The Journal of Nutrition közölte, az egyik legnagyobb és legszigorúbb, randomizált vizsgálat volt a témában.

A kutatás vezető szerzője, JoAnn Manson professzor hangsúlyozta, hogy „óriási érdeklődés övezi, vajon a D-vitamin-kiegészítők hasznosak lehetnek-e a COVID esetében, és ez az egyik legnagyobb és legszigorúbb randomizált vizsgálat ebben a kérdésben”. Hozzátette, hogy „bár nem találtuk bizonyítékát annak, hogy a nagy dózisú D-vitamin csökkentené a betegség súlyosságát vagy a kórházi kezelések számát, a long COVID kapcsán ígéretes jelzést észleltünk, amely további kutatásokat indokol”.

Sok adatot vizsgáltak

A VIVID névre keresztelt vizsgálatban összesen 1747, frissen diagnosztizált COVID–19-fertőzött felnőtt és 277 velük egy háztartásban élő személy vett részt az Egyesült Államokban és Mongóliában. A résztvevőket véletlenszerűen osztották be D3-vitamint vagy placebót kapó csoportba, a kezelést pedig a pozitív tesztet követően átlagosan három nappal kezdték meg.

A protokoll szerint az első két napban napi 9600 nemzetközi egységet, majd ezt követően négy héten át napi 3200 egységet kaptak a vizsgálati alanyok – foglalta össze a Science Daily.

A kutatók statisztikai módszerekkel gondoskodtak arról, hogy az életkor, a nem, a testtömegindex, az etnikai háttér és az oltottsági státusz egyenletesen oszoljon meg a két csoport között, így a különbségek megbízhatóbban értékelhetők legyenek.

A négyhetes követési időszak alatt azonban nem mutatkozott érdemi eltérés a kórházi kezelések, a sürgősségi ellátások, a személyes vagy online orvosi vizitek, illetve a halálozás tekintetében, és a tünetek súlyossága is hasonló volt a két csoportban. Emellett a magas dózisú D-vitamin nem csökkentette annak esélyét sem, hogy a háztartásban élők megfertőződjenek.

Külön elemezték azokat a résztvevőket

Ugyanakkor amikor a kutatók külön elemezték azokat a résztvevőket, akik következetesen betartották az előírt D-vitamin-szedést, egy finom, de figyelemre méltó különbséget észleltek a long COVID tünetek előfordulásában.

A fertőzést követő nyolc hét elteltével a D-vitamint szedők 21 százaléka számolt be legalább egy tartós panaszról, míg a placebo csoportban ez az arány 25 százalék volt, ami határértéken mozgó statisztikai jelentőséget mutatott.

Manson szerint „a long COVID, amely magában foglalhat fáradtságot, légszomjat, agyi ködöt és egyéb kognitív nehézségeket, továbbra is jelentős hatással van az emberek életére”, ezért a kutatócsoport nagyobb létszámú vizsgálatokat tervez annak tisztázására, hogy a hosszabb távú D-vitamin-pótlás valóban mérsékelheti-e a tartós tünetek kockázatát és súlyosságát.

A szerzők jelezték, hogy a vizsgálathoz szükséges kapszulákat több vállalat és magánadományozó biztosította, ugyanakkor a kutatók többsége nem számolt be összeférhetetlenségről, és a tanulmányhoz nem kapcsolódott konkrét, állami vagy kereskedelmi kutatási pályázati támogatás.