A posztban leírta: „Mi – én és az édesanyám – nemrég költöztünk egy új házba. Nagyon izgatott voltam emiatt, mert korábban elég lepusztult, koszos lakásokban éltünk. Akárhogy takarítottam, akárhány rovarirtót használtam, mindig voltak bogarak.” – fogalmazott a bejegyzésében.

Az új otthon kezdetben megnyugvást hozott számára, hiszen megszabadult a korábbi környezet okozta félelmektől. „Olyan rossz volt a fertőzöttség, hogy néha apró hallucinációim voltak, mintha mászkáló dolgokat látnék magamon” – írta. Ám a nyugalom nem tartott sokáig: két hónappal később a nő testvére úgy döntött, a ház területén szeretne lakni.

A nő először beleegyezett, hogy a testvére egy lakókocsit állítson a kertbe, és hangsúlyozta: „Az egyetlen ok, amiért beleegyeztem, az volt, hogy nem a házban fog lakni.” A terv azonban hamar kudarcba fulladt. „Állandóan a házban van, és soha nem takarít. Mindenhol edények. Morzsák és félig teli tányérok, sütik a kanapé párnái között. Csomagolópapírok és használt kötszerek a földön.” – idézte a People.

Tarthatatlanná vált a helyzet

A nő részletesen felsorolta a mindennapi rendetlenséget: „Nedves ruhák órákig a mosógépben. Játékok szanaszét. Filctoll és zsírkréta a padlón és az asztalokon. Ételfoltok a kanapén. Használt pelenkák a földön.” Bár ő és édesanyja türelmesek próbáltak lenni, a helyzet tarthatatlanná vált. „Ha nem tud rendet tartani maga után és a gyereke után, akkor mennie kell. Nem vagyunk az ingyenes, házon belüli takarítói.”

A nő minden nap próbált rendet rakni, de nem akarta tovább támogatni testvére viselkedését. „Persze próbálok minden nap takarítani, mert nem bírom így a házat, de nem akarom tovább engedni neki. És mindig újabb és újabb rendetlenséget hoz be.” Kétségbeesésében drasztikus megoldást fontolgatott: „Arra gondolok, hogy takarítási díjat számítok fel neki. Nem tudom rávenni, hogy rendet tartson, és tudom, hogy anyám túl szeretetteljes ahhoz, hogy kidobja, de nekem tiszta ház kell, és a testvéremnek valamilyen következményre vagy motivációra van szüksége, hogy elkezdjen takarítani.”

A helyzet nemcsak kényelmetlenséget, hanem komoly lelki terhet is jelentett számára. „Teljesen a végén járok. Őrületbe kerget, és érzem, hogy hamarosan idegösszeomlásom lesz.” A nő bevallotta, hogy súlyos szorongással küzd, különösen a bogarakkal kapcsolatos paranoiája miatt. „El tudjátok képzelni, mennyire kiborít, hogy az elmúlt héten négy csótányt láttam a házban.”

A hozzászólók többsége együttérzett vele, és tanácsokat adott. „Nem te vagy a hibás, de tudod, hogy úgysem fog fizetni. Vedd el a ház kulcsát.” A nő azonban válaszában jelezte: „Attól tartok, ha ezt megtenném, anyám egyszerűen adna neki egy újat. És persze megértem, hogy egy anya nem akarja kidobni a lányát, de… sóhaj.”