A csillagászok most először „hallották” a gravitációs hullámok égi kórusát

A csillagászok által közzétett jelentés szerint megfigyeléseikből kiderült, hogy a hullámok, köztük olyanok is, melyek lassan hullámzanak, miközben áthaladnak a Tejútrendszeren, különböző frekvenciákon jelentkeznek, s évtizedeken át oszcillálnak.

E felfedezés pedig mérföldkőnek számít, hiszen segíthet a tudósoknak jobban megérteni az olyan kozmikus jelenségeket, mint a szupermasszív fekete lyukak és a galaxisok összeolvadásának gyakorisága. A gravitációs hullámokat már 1916-ban „megjósolta” Albert Einstein, ám először csak 2015-ben észlelték azokat.

A szakértők úgy találták meg a hullámokat, hogy pulzárokat, vagyis a szupernóva-robbanásuk után a hatalmas csillagokhoz tartozó magok sűrű maradványait követték a Tejútrendszerben. Amikor a Föld és a pulzár között gravitációs hullámok haladnak át, a pulzár rádióhullámok időzítése megzavarodik.

Einstein elmélete szerint a gravitációs hullámok a világegyetemben való mozgásuk során megnyújtják és összenyomják a teret, ami befolyásolja a rádióhullámok terjedését, ez pedig azt jelenti, hogy ezek egy része a másodperc töredékével korábban vagy később éri el a Földet.

Az újonnan észlelt gravitációs hullámok a valaha mért legerősebbek, a csillagászok szerint pedig valószínűleg szupermasszív fekete lyukak ütközése okozta őket, és körülbelül egymilliószor akkora energiát hordoznak, mint az elmúlt években észlelt egyedi események, melyek fekete lyukak vagy neutroncsillagok összeolvadásából származtak.