Meglepő felfedezést tettek a csecsemőkről magyar kutatók
Először sikerült igazolni, hogy a beszédre specializált agyterületek már születéskor azonosítják az emberi kommunikációt, még akkor is, ha maga az újszülött nem vesz részt az interakcióban.
Twenty20 
Számtalan állat- és növényfaj képes információt közölni például vészjelzésekkel vagy illatok kibocsátásával, de a jeleket még legközelebbi emberszabású rokonaink is az „itt és most” vonatkozásain belül értelmezik. Kizárólag mi, emberek azonosítjuk be magát a kommunikációs szándékot, függetlenül a pillanatnyi körülményektől, és erre akkor is képesek vagyunk, ha nem is tudjuk, hogy pontosan miről szól az üzenet.
A nyelvevolúció legtöbb elmélete szerint a nyelv elsajátításához születésünktől fogva a nyelv belső nyelvtani szabályrendszerére vagy pedig a nyelvi jelek szimbolikus, absztrakt természetére kell érzékenynek lennünk. Arra azonban egyik elmélet sem tér ki, hogy vajon velünk született-e az a képesség, hogy érzékelni tudjuk a kizárólag emberre jellemző kommunikációs információátadást. Forgács Bálint és kutatótársai most arról számoltak be a Scientific Reports folyóiratban, hogy ez a képességünk velünk született – adta hírül az ELTE.
„Azt már tudtuk, hogy az újszülöttek beszédre specializálódott agyterülete képes a beszédből ’kivonni’ a nyelvi szerkezetet. Feltételeztük, hogy az agyterület további titkokat tartogathat, ha több beszélő közti párbeszédeket mutatunk meg a kisbabáknak” – mondta az ELTE Kognitív Pszichológia Tanszék kutatója.
A kísérletben a kutatók hangszórókon keresztül háromféle módon játszottak le szavakat újszülötteknek. Az egyik esetben két különböző hang ismételte váltakozva a szavakat, a másikban egy hang mondta ki ugyanazokat a szavakat, a harmadikban pedig két hang ugyanazokat a szavakat ismételgette vissza egymásnak.
A bal frontotemporális régió (ideértve a Broca-területet) leginkább a kommunikatív feltételre reagált, vagyis abban az esetben volt a legaktívabb, amikor különböző hangok ismételtek felváltva szavakat.
Az eredmények szerint velünk született mechanizmusok révén lehetünk képesek az emberi kommunikáció beazonosítására, ami új perspektívát nyit a nyelvevolúcióra is. Az is újdonságnak számít, hogy a nyelvet nem csupán nyelvtani, strukturális jellegzetességei alapján fedezzük fel és tanuljuk meg, de használata, a beszélők és hallgatóság interakciós mintái alapján is.
A kutatás elsőként mutat rá, hogy az újszülöttek nem csak azt képesek követni, ha valaki interakcióba lép velük, de azt is, ha a környezetükben lévő emberek egymással interakcióban vannak, akár úgy, hogy ők nem részvevői a kommunikációnak. Ez pedig azt mutatja, hogy az újszülöttek jóval érzékenyebbek a társas viszonyokra, mint korábban gondoltuk.
