„Egy kis halom régi füzetet találtam. 13 és 22 éves korom között vezettem naplókat, tele mindennel… szerelmekkel, traumákkal, veszekedésekkel, titkokkal, amiket soha senkinek nem mondtam el.” Megdöbbenésére azonban a füzetekben ott volt anyja kézírása: „Kis jegyzetek. Megjegyzések. Aláhúzások. Néha még javítások is.”

Amikor szembesítette édesanyját, az nem tagadta a történteket. Nyugodtan közölte: „Tudnom kellett, mi történik veled. Az anyád vagyok.” Az anya tovább ment, és kijelentette, hogy cselekedete jogos volt, lányát pedig „hálátlannak” nevezte, hozzátéve: „A szülők kiérdemlik a jogot, hogy ismerjék gyermekeik belső világát.” A lánya gyomrát különösen megfeküdte egy mondat: „Ha nem lenne mit rejtegetned, nem lennél ideges.”

„Rosszul érzem magam. Úgy érzem, ki vagyok szolgáltatva. Mintha az egész kamaszkoromat bulvármagazinként olvasták volna. Nem tudom, hogyan bocsássak meg ezért. Nem tudom, hogyan beszéljek vele anélkül, hogy ne akarnék kiabálni.”

Az anya rendszeresen hívja a lányát

A történet szerint az anya azóta rendszeresen hívja, sírva mondja, hogy „összetörte a szívét”, míg a nővére azt tanácsolja, „egyszerűen engedd el, mert anya jót akart.” A Reddit‑kommentelők többsége a poszt szerzője mellett állt, és súlyos bizalomvesztésnek minősítette az esetet.

„Ez óriási bizalomvesztés, és teljesen érthető a reakciód. Egy gyerek naplóját olvasni nem nevelés, hanem kontroll, és most azzal, hogy megpróbálja elkerülni a felelősséget, csak súlyosbítja a helyzetet. Nem neked kell kezelned az ő bűntudatát vagy érzelmeit.”

Mások az anya margóra írt megjegyzéseit nevezték különösen felkavarónak. „Az olvasás önmagában is mély bizalomvesztés, de a margóra írás egy teljesen más szint. Ez nemcsak kíváncsiskodás, hanem valaki más privát gondolatainak átírása. Aztán áldozatként beállítani magát? Ez manipuláció, nem nevelés.”