A 2006-ban bemutatott A család kicsi kincse egy újabb független film volt a Sundance kínálatában, és egyúttal egy olyan alkotás, ami a humor és a dráma határán egyensúlyozva mutatta be egy diszfunkcionális család útját az elfogadás és az összetartás felé. A Hoover család története – akik egy rozoga kisbuszban indulnak Kaliforniába, hogy a legfiatalabb lány, Olive részt vehessen egy szépségversenyen – egyszerre szívszorító és felszabadító. A film rendezőpárosa, Jonathan Dayton és Valerie Faris olyan érzékenységgel nyúlt a témához, amely ritka a vígjátékok világában.

A Collider kritikája szerint a film inkább egy kívülálló történet, mint a Tenenbaum, a háziátok, és bár az utazás fizikailag fontos, érzelmileg még inkább az, ahogyan a család tagjai leküzdik a problémáikat. Nem kínál hamis megoldásokat vagy idealizált befejezést, hanem azt mutatja meg, hogyan lehet apró lépésekkel előre haladni – anélkül, hogy az érzelmi fejlődés giccsesnek hatna.

A film egyik legerősebb vonzó eszköze a szereplőgárda: Steve Carell, Toni Collette, Greg Kinnear, Paul Dano, Abigail Breslin és Alan Arkin mind emlékezetes alakítást nyújtanak. Arkin játéka különösen kiemelkedő, a Collider szerint a filmben nyújtott alakítása mindig is az egyik legjobb marad. A karakterek közti dinamika, a generációs feszültségek és a közös cél iránti elkötelezettség teszi a filmet igazán emberivé.

A film pénzügyi szempontból is figyelemre méltó: a FOX Searchlight rekordösszegű 10,5 millió dollárt fizetett a forgalmazási jogokért a Sundance Filmfesztiválon. A család kicsi kincse végül világszinten 101 millió dolláros bevételt ért el, miközben a gyártási költség mindössze 8 millió dollár volt. Ez a megtérülés nemcsak a független filmek sikerét igazolta, hanem azt is, hogy az érzelmi mélység és az eredeti történetmesélés piacképes lehet.

A film két Oscar-díjat is nyert: Alan Arkin a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, valamint Michael Arndt forgatókönyve is díjat kapott. A Little Miss Sunshine azóta is hivatkozási alapként szolgál a családi drámák és vígjátékok világában, különösen azok számára, akik a karakterközpontú történetmesélést részesítik előnyben.