Eastwood nemcsak színészként, hanem rendezőként is maradandót alkotott. Az 1995-ben bemutatott film Robert James Waller 1992-es regényén alapul, és egy olyan szerelmi történetet mesél el, amely egyszerre szenvedélyes és tragikus. A történet Francesca Johnson-ról (Meryl Streep) szól, aki egy iowai farmon él férjével és gyermekeivel. Amikor családja rövid időre elutazik, Francesca találkozik Robert Kincaid fotóssal (Clint Eastwood), aki a megye történelmi hídjait jött fényképezni. A két ember négy nap alatt olyan mély kapcsolatot alakít ki, amely egész életükre hatással lesz.

A CBR cikke kiemeli, Eastwood pályája során számos ikonikus karaktert formált meg: „Bombasztikus antihősöket, mint a Dollár-trilógia Névtelen Embere vagy Piszkos Harry Callahan, szigorú, de igazságos mellékszerepeket a ‘Millió dolláros bébi’-ben és a ‘Tökéletes világ’-ban, valamint gyengédebb, könnyedebb figurákat, mint az ‘A szív hídjai’-ban.”

A szív hídjai különlegessége, hogy Eastwood teljesen kilépett megszokott szerepköreiből. „Eastwood látszólag teljesen kikerült a komfortzónájából ezzel a filmmel, mind rendezőként, aki általában zsánerfilmeket vagy egyenes drámákat készít, mind színészként, akit leginkább keményfiú zsaruként vagy cowboyként ismernek. Ez zseniális döntés volt, és az egyik legmélyebben megindító filmhez vezetett a 90-es évekből.”

A film ereje abban rejlik, hogy nem ítélkezik, hanem finom eszközökkel mutatja be a tiltott szerelem tragikumát. Francesca házassága szeretetteljes, férje hűséges és jó apa, mégis hiányzik belőle a szenvedély. A válás a 60-as évek Amerikájában szinte elképzelhetetlen volt, így a kapcsolat Roberttel még fájdalmasabb és végzetesebb.

„A szív hídjai nem olyan közhelyes vagy erőltetett, mint például a ‘Szerelmünk lapjai’, és nem olyan könnyed, mint a ‘Harry és Sally’. Sokkal keményebben őszinte és mélyen megindító film Clint Eastwood karrierjében.”

Eastwood rendezőként mindig a finom érzelmeket kereste, és ebben a filmben ez teljesen kibontakozik. Nem nagy gesztusokkal, hanem csendes vágyakozással és belső feszültséggel ábrázolja a szerelmet, amely sosem teljesedhet be.