A Clint Eastwood nevével fémjelzett 1972-es Joe Kidd című film nem tartozik a színész legismertebb alkotásai közé, mégis sajátos hangulata és történeti kontextusa miatt érdemes figyelmet szentelni neki. A film egy volt fejvadász, Joe Kidd történetét meséli el, aki egy erőszakos földvita közepébe csöppen, ahol parasztok és egy gazdag földbirtokos csapnak össze. Bár a történet ismerős lehet a western műfaj rajongói számára, a film nem törekszik arra, hogy radikálisan új narratívát kínáljon – épp ez adja a „revisionista western” jellegét.

A revisionista western, vagyis a „mítoszromboló vadnyugati film” lényege, hogy a klasszikus hősábrázolást árnyalja, sőt, gyakran megkérdőjelezi. A Joe Kidd esetében a főszereplő nem egyértelműen pozitív figura. A film megpróbálja bemutatni a ’névtelen ember’ típusú erkölcsi semlegességet, de Joe inkább céltalanul sodródik az eseményekkel. A karakter nem rendelkezik világos célokkal, és nem áll egyértelműen egyik oldalra sem, ami a nézőt is bizonytalanságban tartja.

A film forgatókönyvét Elmore Leonard írta, a rendezői székben pedig John Sturges ült, aki korábban olyan klasszikusokat jegyzett, mint A hét mesterlövész. A történet New Mexico államban játszódik az 1900-as évek elején, ahol Joe Kidd – a helyi bíróságon való rendbontás miatt – épp börtönben ül, amikor a mexikói parasztok vezetője, Luis Chama fellázad a földbirtokosok ellen. A gazdag Frank Harlan (Robert Duvall) felbéreli Kiddet, hogy segítsen levadászni a lázadókat, ám a helyzet hamar bonyolulttá válik, és Kidd saját erkölcsi dilemmáival szembesül.

A film egyik különlegessége, hogy nem kínál egyértelmű válaszokat: sem a földbirtokos, sem a parasztok nem jelennek meg teljesen pozitív vagy negatív színben. Nincs nyilvánvaló ’jó’ oldal, bár a mexikói parasztok iránt némi szimpátia érzékelhető, de nem feltétlenül a banditák iránt. Ez a morális komplexitás az, ami a revisionista western műfaját megkülönbözteti a klasszikus westernektől.

A film vizuális világa és hangulata a kor westernjeihez méltó: Bruce Surtees operatőri munkája és Lalo Schifrin zenéje hozzájárul a feszültséghez és a karakterek belső konfliktusainak érzékeltetéséhez. Bár a Joe Kidd nem vált kultikussá, és nem emelkedik ki Eastwood legnagyobb westernjei közül, mégis fontos darabja annak a korszaknak, amikor a vadnyugat mítoszát elkezdték újraértelmezni. Hangolódásként megnézhetjük a film eredeti, régi előzetesét.