Christopher Nolan 2017-ben bemutatott filmje, a Dunkirk a rendező életművének egyik legkülönlegesebb darabja. A kritikusok szerint „a Dunkirk nagyon is Christopher Nolan-film, több könnyen felismerhető jegyével. Visszatérő színészeket vonultat fel (Cillian Murphy, Tom Hardy, és még Michael Caine hangja is cameo formájában), játszik az idővel, és összességében rendkívül intenzív.” Ez a megközelítés jól illeszkedik Nolan korábbi munkáihoz, ugyanakkor a film más szempontból eltér azoktól.

A Dunkirk ugyanis kevésbé egy hagyományos történetmesélésre épít, sokkal inkább egyfajta élményt kíván átadni a nézőnek. A Collider kritikája szerint „a Dunkirk különbözik néhány más filmjétől, mivel kevésbé egy konkrét narratíváról szól, és sokkal inkább arról, hogy egyfajta tapasztalatot nyújtson.” Ez a döntés lehetővé tette, hogy a film a háború borzalmait ne hősökön keresztül, hanem a túlélésért folytatott küzdelem érzékeltetésével mutassa be.

A történet a második világháború egyik legdrámaibb epizódját, a dunkerque-i evakuálást dolgozza fel, amikor több százezer brit és szövetséges katonát kellett kimenekíteni a német csapatok szorításából. A film nem próbálja szépíteni a helyzetet, de a feszült vágás és Hans Zimmer lüktető zenéje révén mégis rendkívül izgalmas élményt nyújt. A kritika így fogalmaz: „A Dunkirk teljes egészében a második világháborús dunkerque-i evakuálásról szól, és bár semmiképp sem teszi élvezetesnek az eseményt, mégis izgalmas film a vágás és a zene miatt.”

A film különlegessége, hogy három különböző nézőpontból és három eltérő idősíkon keresztül mutatja be ugyanazt az eseményt. A szárazföldön, a tengeren és a levegőben zajló történések végül egyetlen feszült egésszé állnak össze. A Collider szerint „lélegzetelállító élmény, amely három különböző nézőpontból és három idősíkon keresztül mutatja be az eseményt, és végül éppoly sikeres thrillerként, mint második világháborús filmként.”

Nolan tehát nem a hagyományos háborús filmek sorát gyarapította, hanem új dimenziót adott a műfajnak. A hangsúly nem a hősiességen, hanem a túlélésen, a félelmen és az emberi kitartáson van, miközben a rendező sajátos időkezeléssel és vizuális megoldásokkal egyedülálló moziélményt teremtett.