A Bunyó karácsonyig (Botte di Natale, 1994) különleges helyet foglal el életművükben: ez volt az utolsó közös filmjük, amiben ismét megmutatták, miért szerette őket generációk közönsége. A 107 perces olasz-német-amerikai vígjátékot Terence Hill rendezte, és a két testvért alakító színészek karrierjének méltó, ünnepi lezárása lett.

A két sztár kapcsolata jóval a filmipar előtt kezdődött: Terence Hill (Mario Girotti) tinédzserként ugyanabban a római úszóklubban edzett, ahol Bud Spencer (Carlo Pedersoli) már országos bajnok és olimpikon volt. Hill később úgy emlékezett vissza, hogy csodálattal figyelte a nála tíz évvel idősebb sportolót, akinek teljesítménye nagy hatással volt rá.

Bár első közös filmjükben, a Hannibál (1959) című történelmi eposzban még nem is találkoztak személyesen, 1967-ben a Isten megbocsát, én nem! forgatásán végre egymás mellé kerültek – és ezzel megszületett a filmtörténet egyik legikonikusabb párosa.

Igazi legendás páros voltak

A következő évtizedekben több mint egy tucat közös filmben szerepeltek, köztük olyan klasszikusokban, mint a Különben dühbe jövünk, a Nyomás utána!, a Nincs kettő négy nélkül vagy a Kincs, ami nincs. A kritikusok és a közönség is imádta a kettősük dinamikáját: Hill a gyors, ravasz, akrobatikus figurát hozta, míg Spencer a kemény karakterét alakította. Ez a kontraszt lett a védjegyük, amely világszerte milliókat vonzott a mozikba.

A Bunyó karácsonyig című westernben a két testvér figurája – Travis (Hill) és Moses (Spencer) – a valóságos kapcsolatuk esszenciáját hordozza: szeretetteljes civódás, mély lojalitás és az a fajta humor, amelyet csak olyan emberek tudnak hitelesen átadni, akik évtizedek óta ismerik egymást. A film története szerint a testvérek évek óta nem beszéltek, ám édesanyjuk karácsonyi kívánsága miatt kénytelenek újra összefogni – és ez a megbékélés motívuma különösen szépen rezonál a két színész valódi barátságával.

Ekkor már régóta legendák voltak

A forgatás idején már mindketten legendának számítottak, és karrierjük során kölcsönösen formálták egymást. Hill többször elmondta, hogy Spencer jelenléte stabilitást és erőt adott neki, míg Spencer szerint Hill kreativitása és könnyedsége tette teljessé a közös munkát. A duó nemcsak a vásznon, hanem a magánéletben is mélyen tisztelte egymást, és ez a harmónia a Bunyó karácsonyig minden jelenetében érezhető.

A film hangulata tökéletesen illik az ünnepekhez: westernes környezet, humoros összecsapások, családi melegség és az a fajta szerethető, „spencer‑hilles” báj, amelyet semmi más nem tud pótolni. A történet egyszerre kalandos és megható, miközben a karácsony üzenetét – az összetartozást és a megbocsátást – a maga könnyed módján közvetíti.

A Bunyó karácsonyig így nem egyszerűen csak egy vígjáték, hanem egy korszak lezárása, amelyben két barát, két legenda még egyszer utoljára együtt állt kamera elé. Ünnepi estékre tökéletes választás: nosztalgikus, szívmelengető és tele van azzal a szeretetteljes humorral, amelyért Bud Spencert és Terence Hillt ma is milliók rajonganak.