Kezdőlap

Friss hírek

Fontos hírek

Felkapott

Menü

ÉLŐ

Clouds
Budapest 21
Dollár
366,88 Ft
Euró
400,91 Ft
Font
479,38 Ft
Bitcoin
64,084 $

Így van most a Jókai utcai házomlásban megsérült balettművész

Mint fogalmazott, „vannak hullámvölgyek, de bírom még”.

...svg content...Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Belföld
Author image

Koós Alexandra

Szerkesztő

Mint ismert, 2022 nyarán leomlott egy ház tetőszerkezete a terézvárosi Jókai utcában, amely miatt négyen megsérültek, köztük az Operettszínház egyik táncművésze, Tóth Nikolett. A fiatal nő azóta számos műtéten átesett, gerinc- és koponyasérülése miatt kerekesszékbe került. Heti négyszer gyógytornára jár, ennek részeként pedig robotterápiára is – árulta el nemrégiben.

A balettművész a Blikknek azt is elmondta, miszerint erősen bízik benne, hogy egyszer újra tud majd járni, még ha tudja is jól, hosszú út vezet ehhez a célhoz. „A sérült gerincvelő esetében a fejlődés rendkívül hosszadalmas lehet, és nem lehet megjósolni, mikor lesz eredmény. (…) Próbálok pozitív maradni” – fogalmazott. Soron kívül Európa Tanács: rendszeresen bántalmazzák a fogvatartottakat a tiszalöki börtönben

Elmondása szerint vannak hullámvölgyek, s van, amikor nehezebb, de „bírja még”. A Budapesti Operettszínház volt művésze mindemellett rendszeresen jár pszichológushoz a baleset óta. „Biztonságban érzem magam a pszichológusnál, tudok beszélni azokról a hétköznapi dolgokról, amik foglalkoztatnak” – mondta.

Tóth Nikolett pozitív változásként éli meg azt is, hogy beköltözhetett egy akadálymentesített, csendes utcában lévő, zöld környezettel övezett önkormányzati lakásba, ahol nagyon jól érzi magát. Még nem tárgyaltak részletekről, de szeretne a továbbiakban is az Operettszínházban maradni és folytatni a munkát.

Év elején egyébként arról is beszélt, hogy múlt karácsonykor egyetlen estére ismét az Operettszínházban szerepelhetett. Ugyanis Nikolett vendégként vett részt a Diótörő előadásában, a baleset utáni visszatérését pedig nagyon jó élménynek nevezte. Mint mondta, nem volt szomorú, mivel számára olyan érzés volt, mintha „egyetlen egy napot sem hagyott volna ki”.