Brendan Fraser főszereplésével érkezik a Pressure című második világháborús dráma, amely a normandiai partraszállás előtti kritikus napokat állítja középpontba, és a történelmi események eddig kevésbé ismert, emberi oldalát vizsgálja.

A David Haig azonos című színdarabján alapuló alkotás Dwight D. Eisenhower tábornokként mutatja be Frasert, aki 1944 júniusának elején az invázió végső előkészítéséért felel, miközben egy közelgő viharrendszer alapjaiban fenyegeti a hadművelet sikerét.

Az időjárás körüli feszültség

A történet szerint a hadvezetés a brit meteorológiai szolgálat szakemberét, James Stagget hívja segítségül, hogy pontos előrejelzéssel segítse a döntést, ám a kor meteorológiája még gyerekcipőben jár, és ahogyan Fraser fogalmazott, gyakran abból állt, hogy „kinéztek az ablakon, hogy lássák, mi történik”, mivel a tudományág akkoriban még kialakulóban volt.

A színész kiemelte, a modern adatvezérelt világ előtt az előrejelzések sokszor gazdák almanachjára és analóg feljegyzésekre támaszkodtak, miközben 300 ezer katona sorsa függött attól, hogy elindulhat-e a támadás június 5-én.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A film egyik legizgalmasabb kérdése

Fraser szerint a film egyik legizgalmasabb kérdése az, miként fogadja a hadvezetés azt a figyelmeztetést, amely szerint „vihar közeleg, most nem indulhatnak el, különben minden elveszhet, vagy katasztrófa történik”, különösen úgy, hogy a történelem legnagyobb tengeri inváziójáról van szó. Úgy véli, a D-napot a mozi már számtalanszor bemutatta, gyakran kíméletlen realizmussal, ugyanakkor a Pressure nem a csatatér brutalitására, hanem a döntéshozatal súlyára koncentrál, ahol az időjárás válik a legnagyobb ellenféllé.

Anthony Maras rendező bevallása szerint számára is megdöbbentő volt felismerni, hogy egy időjárás-előrejelzés befolyásolhatta a 20. század alakulását, és ahogy egyre mélyebben ásta bele magát a történelmi forrásokba, megszállottan kezdte kutatni ezt a „kis történelmi szegletet”, ami emberek millióinak életére hatott. Hangsúlyozta, hogy míg korábbi filmjében, a Hotel Mumbaiban a fenyegetés kézzelfogható volt, addig itt egy távoli, láthatatlan viharrendszert kellett drámai erővel megjeleníteni, ami különleges filmes kihívást jelentett.

A természetet nem lehet befolyásolni

Andrew Scott, aki James Stagget alakítja, azt emelte ki, hogy számára az volt a legmeglepőbb, milyen meghatározó szerepet játszott az időjárás a partraszállásban, és mennyire bátor döntés volt egy harci tapasztalattal nem rendelkező meteorológust a katonai vezetők közé ültetni. A színész szerint Stagg ereje abban rejlett, hogy képes volt alázattal hallgatni a természet „szavára”, miközben nem hagyta magát megfélemlíteni a tekintélyes tábornokoktól, és nem a népszerűségre, hanem az igazság kimondására törekedett – foglalta össze ScreenRant.

A film Eisenhowert is új megvilágításba helyezi, hiszen nem az elnököt, hanem a döntései súlya alatt roskadozó tábornokot mutatja be, aki napi több doboz cigarettát szívott és rengeteg kávét ivott, miközben kifelé rendíthetetlen magabiztosságot sugárzott.

Maras szerint Fraser nem puszta utánzást nyújt, hanem azt próbálja megmutatni, milyen pszichológiai terhet jelenthetett kimondani azt a szót, amely emberek százezreinek életéről döntött, és a színész képes volt hozzáférni ahhoz a sebezhetőséghez, amely a történelmi ikon mögött rejtőzött.

Végig feszült a film

Fraser a vele szemben érzékelhető rajongásról és az úgynevezett „Brenaissance” jelenségről is megszólalt, és háláját fejezte ki a közönség támogatásáért, hozzátéve, hogy reméli, rászolgált erre a szeretetre azzal az alakítással, amelyben Eisenhowert emberként mutatja be. Mint mondta, a tábornok mélyen törődött a katonáival, saját fiaiként tekintett a húszas éveikben járó fiatalokra, akik tisztában voltak túlélési esélyeik sivár statisztikáival, mégis kitartottak, mert kölcsönös tisztelet kötötte őket vezetőjükhöz.

A Pressure tehát nem csatajelenetekkel, hanem morális dilemmákkal és szakmai vitákkal teremti meg a feszültséget, és azt vizsgálja, miként lehet a legjobb döntést meghozni akkor, amikor a bizonytalanság uralkodik, és a természet erői felett nincs hatalmunk. A kritikusok kedvezően fogadták az alkotást, amely jelenleg 85 százalékos értékeléssel áll a Rotten Tomatoes oldalán, és sokak szerint új perspektívát kínál a második világháború egyik legtöbbet elemzett eseményére.