„Ha a kórházat bezárják, még többen fogunk meghalni, mert szegények vagyunk.”

Így nyilatkozott az AP-nek egy várandós anya, aki Fehér-Nílus folyó partján fekvő városban, a Mingkaman reproduktív egészségügyi klinikán vett részt havi vizsgálatán – s meglehet, egyben az utolsón. Soron kívül Halálra ítéltek egy iráni rappert, amiért részt vett egy 2022-es tüntetésen

Az ENSZ ugyanis nemrég bejelentette, hogy az európai, valamint a más országok által nyújtott támogatások hiánya miatt legkésőbb decemberben be kell zárniuk a klinikát. Mindez csak egyetlen veszteség a sok közül a fejlődő országok esetében, hiszen a globális koronavírus-járvány után szinte azonnal kirobbant az orosz-ukrán háború, a válságok sora pedig egymást éri a világban.

Egy olyan veszteség, mint ez a klinika, kruciális jelentőségű az olyan területeken élők számára, mint Mingkaman, mely Dél-Szudán többi területével együtt immáron öt éve küzd a polgárháború keserű utóhatásaival, a megszaporodott éghajlati katasztrófákkal, valamint a szexuális erőszak megdöbbentően magas arányával.

A szexuális erőszak nem tűnt el, sőt

Az ENSZ dél-szudáni emberi jogi bizottsága arról számolt be, hogy az orosz-ukrán háború miatt drámai mértékben csökkent a szexuális erőszak áldozatainak sürgősségi ellátására szánt finanszírozás:

„Itt nem arról van szó, hogy csökkent a szexuális erőszak mértéke, hanem arról, hogy nagyon is folyamatosan történik, csak épp észrevétlenül.”

A bizottság rámutatott, a kormány egyszerűen nem fektet be olyan alapvető szolgáltatásokba, mint például az egészségügyi ellátás. A szóban forgó reproduktív egészségügyi klinika a közép-dél-szudáni Awerial megye fővárosában egy olyan kiszolgáltatott közösséget lát el, mely nagyrészt a polgárháború és az áradások miatt kitelepített emberekből áll.

Ide járnak szülni azok a nők, akik korábban kénytelenek voltak otthon szülni orvosi ellátás híján, egészen idáig pedig a klinikán, biztonságos körülmények között hozhatták világra gyermekeiket. Nem mellékesen pedig a szexuálisan bántalmazott nők is ide járnak ellátásra.

Az anyai halálozási ráta megdöbbentő Dél-Szudánban

A WHO jelentése szerint Dél-Szudánban döbbenetes mértékeket ölt az anyai halálozási ráta: 2019-ben 789 haláleset jutott 100 ezer élveszületésre, ez a szám pedig több mint kétszerese a Szudánnál fejlettebb, szomszédos Kenyáénak, míg az Egyesült Államokban ez az arány mindössze 23 fő 100 ezer élveszületésre vetítve.

A Mingkaman klinikán havi szinten legkevesebb 250 nő hozza világra gyermekét, Teresa Achuei, a létesítményt működtető IMA World Health szervezet telephelyvezetője pedig megosztotta, mindössze három olyan nőről tud, aki belehalt a szülésbe a közösségben – mindhárman otthon szültek.

Achuei figyelmeztetett, már most több száz nő lehet veszélyben

„Célunk és küldetésünk, hogy csökkentsük az anyai halálozási arányt. Minden nőnek biztonságosan kell szülnie. Ha az intézmény bezár, nagyon sok haláleset következik be a közösségben.”

A klinikát még 2014-ben alapították, mindössze egy évvel a dél-szudáni polgárháború kitörése után – a harcok nyomán elmenekült és elüldözött emberek ideiglenes ellátására sátrakat állítottak fel, s bár még ma is éjjel-nappal működik, hivatalosan még mindig csak „ideiglenes”.

Mingkaman közösségében, mely Dél-Szudán egyik saras útvonalán fekszik, még mindig nincs sem áram, sem pedig folyóvíz. Noha a hadsereg jelen van, hogy reagáljon az esetleges újabb erőszakra, a legtöbb nő csak úgy képes eltartani családját, hogy tűzifát gyűjt az erdőben, amit aztán elad.

A nők rettegnek a klinika közelgő bezárása miatt

Akuany Bol, aki a klinikán hozta világra három gyermekét, úgy fogalmazott, még ennél is rosszabb lesz az életük, ha a klinika végleg bezár. Egy klinikai dolgozó megosztotta, naponta átlagosan 70-80 beteget fogadnak, ami a többszöröse az apró klinika kapacitásának.

Nem elég, hogy a klinika gyógyszerhiánnyal küzd, többek között maláriagyógyszerekből, nemi erőszak utáni gyógyszerekből, terhesgondozási gyógyszerekből és más gyógyszerekből is hiány van, a hely szűkössége miatt néhány nőt a földre fektetve tudnak csak ellátni.

A klinika megszűnése jóformán a közösségben élők orvosi ellátását is elvágja: a legközelebbi kórház ugyanis a szomszédos államban van, ahová már az eljutás is rendkívül bonyolult, hiszen nincsen híd az államok között, és egy órába is telhet, míg egy hajó átkel a Níluson.