Így nyilatkozott az AP-nek egy várandós anya, aki Fehér-Nílus folyó partján fekvő városban, a Mingkaman reproduktív egészségügyi klinikán vett részt havi vizsgálatán – s meglehet, egyben az utolsón.
Az ENSZ ugyanis nemrég bejelentette, hogy az európai, valamint a más országok által nyújtott támogatások hiánya miatt legkésőbb decemberben be kell zárniuk a klinikát. Mindez csak egyetlen veszteség a sok közül a fejlődő országok esetében, hiszen a globális koronavírus-járvány után szinte azonnal kirobbant az orosz-ukrán háború, a válságok sora pedig egymást éri a világban.
Egy olyan veszteség, mint ez a klinika, kruciális jelentőségű az olyan területeken élők számára, mint Mingkaman, mely Dél-Szudán többi területével együtt immáron öt éve küzd a polgárháború keserű utóhatásaival, a megszaporodott éghajlati katasztrófákkal, valamint a szexuális erőszak megdöbbentően magas arányával.
Az ENSZ dél-szudáni emberi jogi bizottsága arról számolt be, hogy az orosz-ukrán háború miatt drámai mértékben csökkent a szexuális erőszak áldozatainak sürgősségi ellátására szánt finanszírozás:
A bizottság rámutatott, a kormány egyszerűen nem fektet be olyan alapvető szolgáltatásokba, mint például az egészségügyi ellátás. A szóban forgó reproduktív egészségügyi klinika a közép-dél-szudáni Awerial megye fővárosában egy olyan kiszolgáltatott közösséget lát el, mely nagyrészt a polgárháború és az áradások miatt kitelepített emberekből áll.
Ide járnak szülni azok a nők, akik korábban kénytelenek voltak otthon szülni orvosi ellátás híján, egészen idáig pedig a klinikán, biztonságos körülmények között hozhatták világra gyermekeiket. Nem mellékesen pedig a szexuálisan bántalmazott nők is ide járnak ellátásra.
A WHO jelentése szerint Dél-Szudánban döbbenetes mértékeket ölt az anyai halálozási ráta: 2019-ben 789 haláleset jutott 100 ezer élveszületésre, ez a szám pedig több mint kétszerese a Szudánnál fejlettebb, szomszédos Kenyáénak, míg az Egyesült Államokban ez az arány mindössze 23 fő 100 ezer élveszületésre vetítve.
A Mingkaman klinikán havi szinten legkevesebb 250 nő hozza világra gyermekét, Teresa Achuei, a létesítményt működtető IMA World Health szervezet telephelyvezetője pedig megosztotta, mindössze három olyan nőről tud, aki belehalt a szülésbe a közösségben – mindhárman otthon szültek.
A klinikát még 2014-ben alapították, mindössze egy évvel a dél-szudáni polgárháború kitörése után – a harcok nyomán elmenekült és elüldözött emberek ideiglenes ellátására sátrakat állítottak fel, s bár még ma is éjjel-nappal működik, hivatalosan még mindig csak „ideiglenes”.
Mingkaman közösségében, mely Dél-Szudán egyik saras útvonalán fekszik, még mindig nincs sem áram, sem pedig folyóvíz. Noha a hadsereg jelen van, hogy reagáljon az esetleges újabb erőszakra, a legtöbb nő csak úgy képes eltartani családját, hogy tűzifát gyűjt az erdőben, amit aztán elad.
Akuany Bol, aki a klinikán hozta világra három gyermekét, úgy fogalmazott, még ennél is rosszabb lesz az életük, ha a klinika végleg bezár. Egy klinikai dolgozó megosztotta, naponta átlagosan 70-80 beteget fogadnak, ami a többszöröse az apró klinika kapacitásának.
Nem elég, hogy a klinika gyógyszerhiánnyal küzd, többek között maláriagyógyszerekből, nemi erőszak utáni gyógyszerekből, terhesgondozási gyógyszerekből és más gyógyszerekből is hiány van, a hely szűkössége miatt néhány nőt a földre fektetve tudnak csak ellátni.
A klinika megszűnése jóformán a közösségben élők orvosi ellátását is elvágja: a legközelebbi kórház ugyanis a szomszédos államban van, ahová már az eljutás is rendkívül bonyolult, hiszen nincsen híd az államok között, és egy órába is telhet, míg egy hajó átkel a Níluson.