Egy új tanulmány alapján az érintetlen bőrűekhez képest potenciálisan magasabb lehet a bőr- és vérrák kockázata a tetovált embereknél – derül ki a beszámolóból. Mint írják, a vizsgálat azt mutatta, hogy a tinta nem marad a bőr felszíni rétegeiben, hanem a nyirokcsomókba vándorolhat és felhalmozódhat. Azt egyelőre nem tudni, az anyag kiválthat-e krónikus gyulladást, és ha igen, milyen mértékben. Emellett az is kérdéses, hogy a felhalmozódás előidézhet-e rendellenes sejtnövekedést, azaz fokozott rákkockázatot.

Henrik Frederiksen, a Dél-dániai Egyetem munkatársa és a csapat tagja kiemelte, egyelőre azt sem tudják, hogy a tartós terhelés gyengíti-e a nyirokcsomók működését. A részletek kapcsán kifejtik: a szakemberek egy olyan adatbázist használtak fel, amelybe több mint 5900 dániai ikerpár egészségi információit gyűjtötték össze. Ezzel olyan ikreket tudtak összehasonlítani, ahol a pár egyik tagjának rákja van, de egyébként számos genetikai és környezeti tényezőben osztozik testvérével. Az eredmények alapján a méretesebb, tenyérnyinél nagyobb tetoválások egészségi kockázatot jelenthetnek – emelik ki.

A kutatók a bőrrák és a limfóma esetében is megnövekedett veszélyt észleltek, utóbbi esetben a kockázat háromszorosára nőtt. Signe Bedsted Clemmensen, a csapat tagja hozzáfűzte: az adatok arra utalnak, hogy minél nagyobb és régebbi egy tetoválás, annál több tintát juttat a nyirokcsomókba. A szakértők abban bíznak, hogy a további vizsgálatok feltárják majd a tinta immunrendszerre gyakorolt pontos hatásait. Továbbá a tervek között szerepel annak felmérése, hogy a részecskék miként befolyásolják a nyirokcsomók működését molekuláris szinten – írja a 24.hu a The Independent cikke alapján.

Korábban arról is beszámoltunk, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése új korszakot hozhat a rákszűrésben, jelentősen leegyszerűsítve és felgyorsítva a rosszindulatú daganatok korai felismerését. Ezt állítja Dennis Lo Yuk-ming professzor, a Down-szindróma prenatális tesztjének úttörője is, aki szerint az AI képes felismerni a vérplazmában található génfragmentumok mintázatait, ami forradalmi előrelépést jelenthet az epigenetikában, vagyis a gének nem-mutációs viselkedési hatásainak vizsgálatában.