A film jelentősége részben abban rejlik, hogy ez az első közös projektjük azóta, hogy megalapították saját gyártócégüket, az Artists Equityt, ami az Air bemutatásával indult el közel három évvel ezelőtt. A nagy fogás egy közepes költségvetésű, alacsony kockázatú, de korlátozott ambíciójú krimi, amely nem kapcsolódik sem meglévő franchise-hoz, sem filmes univerzumhoz.

Ez a megközelítés tudatos alkotói döntés, hiszen a film egyértelműen egyetlen célcsoportot szólít meg: azokat a nézőket, akik szeretnek „idősödő férfi filmsztárokat keménykedni látni, fegyvereket használni és bűnügyeket megoldani”. A kritika ezt találóan úgy fogalmazza meg, hogy míg léteznek úgynevezett „négykvadránsos” filmek, addig a A nagy fogás „egy kvadránsos” alkotás.

Bár a film hangulatában és témaválasztásában olyan klasszikusok örökségét idézi, mint a Tégla vagy A város, minőségben nem éri el azok szintjét. Ennek ellenére nem teljesen elhibázott vállalkozás egy olyan bűnügyi drámát készíteni, amely akár a Szemtől szemben utáni, de még a Marvel-filmek előtti korszakban is megállta volna a helyét. Éppen ezért tűnik logikus választásnak Joe Carnahan, a Narc, a Smokin’ Aces és A szürke rendezője, aki régóta ismert a nyers, kérdezés nélküli akcióthrillerek világában.

Csak a Netflixen látható a film

A film kizárólag a Netflixen jelenik meg, mozikat teljesen kihagyva, és Carnahan rendezése épp annyira feszes, hogy kielégítse a célközönség elvárásait, ugyanakkor nem képes valódi frissességet vinni a jól ismert formulába. Ennek következtében A nagy fogás minden valószínűség szerint inkább lábjegyzet marad Damon és Affleck pályafutásában, mintsem meghatározó állomás.

A Collider szerint a történet középpontjában két miami rendőr áll: Damon alakítja Dane Dumars hadnagyot, míg Affleck JD Byrne nyomozó őrmestert. Mindketten a T.N.T. (Taktikai Kábítószer Csapat) nevű különleges egység tagjai, amely drograktárak felszámolására specializálódott. Az események akkor gyorsulnak fel, amikor egyik társuk egy kétségbeesett üzenetet küld nekik egy „forró tippel” kapcsolatban, majd röviddel ezután maszkos támadók végeznek vele. A rajtaütés során egy látszólag üres ház padlásán, egy hamis fal mögött húszmillió dollár készpénzt találnak hordókba rejtve.

A házban tartózkodó egyetlen személy, Desi – akit Sasha Calle alakít – azt állítja, semmit sem tud a pénzről. Az ötfős egységet – amelynek Damon és Affleck mellett Steven Yeun, Catalina Sandino Moreno és Teyana Taylor is tagja – hamar eluralkodó félelem és bizalmatlanság kezdi szétfeszíteni, miközben azon töprengenek, ki akarhatja megszerezni a pénzt, és vajon közülük ki hajlandó átlépni a határt.

Dumars vonakodása attól, hogy jelentse a leletet a központnak, tovább növeli a feszültséget, miközben gyanús helyi rendőrök jelennek meg az utcán, majd befut egy fenyegető telefonhívás is: „30 percetek van, hogy a kurva életbe eltűnjetek abból a házból.”

Vannak akciófilmes sémák is

A cselekmény innentől kezdve különböző akciófilmes sémák között lavíroz, hol ostromfilmként, hol heist-moziként működve, miközben a fordulatok gyakran inkább kötelező elemeknek, mint valóban inspirált megoldásoknak hatnak. Bár a film érinti a karakterek mélységét, Damon és Affleck alapvetően sablonos „keményfiúkat” alakítanak, akikhez láthatóan nem volt szükség sok felkészülésre azon túl, hogy megnövesszék borostájukat. Ugyanakkor kétségtelen, hogy közel 30 évvel a Good Will Hunting után is megvan bennük az a filmsztár-karizma, amely miatt élvezetes őket földhözragadtabb szerepekben látni.

Steven Yeun megbízható jelenléte mellett Teyana Taylor első filmes szerepében látható azóta, hogy egy Golden Globe-díjas alakítással hívta fel magára a figyelmet, Kyle Chandler pedig egy DEA-ügynököt formál meg. Scott Adkins szintén feltűnik, egy szövetségi nyomozó szerepében, aki történetesen Byrne testvére, bár a rajongók csalódhatnak, mivel a film nem kínál látványos közelharcokat.

A film akciójelenetei jellemzően klasszikus tűzpárbajokra épülnek, amelyeket Carnahan rutinos profizmussal vezényel le. A történet a szükséges számú átveréssel, visszatekintő jelenettel és kettős játszmával operál, míg végül minden motiváció felszínre kerül. Hangulatában leginkább az Kemény zsaruk című sorozatra emlékeztet, ám míg az nem félt igazán sötét irányba elmenni, A nagy fogás óvatos marad, hogy ne veszélyeztesse filmsztár főszereplőit.

Carnahan forgatókönyvíróként és történetalkotóként is hitelességre törekszik: a szereplők beszédmódja és viselkedése meggyőzően illeszkedik a film koszos, veszélyes világához. Bár a történet önmagában aligha bírna el egy kétórás játékidőt, a film szerencsére 105 percnél lezárul. Ahogy maga a T.N.T. egység is, A nagy fogás „be akar menni, elvégezni a munkát komplikációk nélkül, majd eltűnni, mielőtt túl sokáig maradna”. Ebben a tekintetben a film éppen elég korrekt ahhoz, hogy visszafogott ajánlást érdemeljen.