BBC: A brit hadsereg egységei versenghettek, ki tud több elfogott afgánt megölni
A gyilkosságokat elkövető SAS egység hihetetlen eseményekről számolt be az éjszakai razziák során, amelyek igen gyakran a foglyok megölésével végződtek.
Fotó: Brit katonák egy síita kisebbségi vezetõ emlékére tartott politikai gyûlés kabuli helyszínén, ahol robbanás történt és lövések dördültek el 2020. március 6-án. Az Abdulla Abdulla miniszterelnök részvételével tartott gyûlésen tizennyolcan megsebesültek, de Abdulla és minden más afgán vezetõ sértetlen maradt.
MTI/EPA/Hedajatullah AmidLegalább 54 ember haláláért lehet felelős a brit hadsereg egyik egysége, amely 2010 és 2011 között teljesített féléves küldetést Afganisztánban. Az ügyben annak ellenére nem indult büntetőeljárást, hogy a hadsereg magasabb szintjén is tudtak a különítmények között folyó versenyről, amely célja minél több tálibnak vélt afgán meggyilkolása volt.
A BBC Panorama munkatársai több száz oldalnyi dokumentumot vizsgáltak át, amelynek része volt több tucatnyi „megölni vagy elfogni” razzia beszámolója is, amelyek mindegyikét ugyanaz a SAS egység vitte véghez.
A rajtaütések során az osztag egy ismert taktikát alkalmazott: mindenkit kihívtak az épületből, átkutatták és megkötözték őket, majd egy férfit visszavittek a házba, hogy segítse az épület átvizsgálását a különleges egység számára.
A vizsgálatok során megdöbbentő hasonlóságok szúrtak szemet; az éjszakai rajtaütésekről szóló beszámolók számos esetben említenek olyan afgán férfiakat, akik őrizetbe vételük után függönyök vagy bútorok mögül fegyvert vagy kézigránátot húznak elő, amelyre az egység tagjai halálos golyótűzzel reagáltak.
Az osztag hat hónap alatt háromszor annyi embert gyilkolt meg, mint az előtte ugyanott szolgálatot teljesítő egység, mindeközben pedig egy karcolás sem érte a küldetését teljesítő egység katonáit.
„Túl sok embert öltek meg az éjszakai razziák során, a magyarázatoknak pedig nem volt értelme. Ha egyszer valakit elfogtak, nem szabadna holtan végeznie. Az, hogy ez újra és újra megtörtént, riadóztatta a főhadiszállást. Egyértelmű volt, hogy valami nincs rendben”
– nyilatkozta egy magas rangú tiszt, aki a brit különleges erők főhadiszállásán dolgozott.
A belső e-mailek is arról árulkodnak, hogy a tisztek is fenntartásokkal fogadták a jelentéseket, „hihetetlennek” és „mészárlásnak” nevezve őket. Egy hadműveleti tiszt arról írt egy kollégájának, hogy „két hét alatt már tizedik alkalommal” fordul elő, hogy egy foglyot visszaküldenek az épületbe, „aki aztán egy AK-val jelenik meg”.
Miután magasabb körökben is felmerült a szándékosság gyanúja, a felsővezetés a század taktikájának formális áttekintését kérte, amikor azonban a különleges erők tisztjét Afganisztánba vezérelték, hogy kihallgassa a század személyzetét, úgy tűnt, a SAS-beszámolókat tekinti ténynek.
A BBC úgy tudja, a tiszt nem járt a rajtaütések helyszínén, és nem hallgatott ki a hadseregen kívül tanúkat sem, a bírósági dokumentumok szerint pedig a zárójelentést a gyanús gyilkosságokért felelős SAS-egység parancsnoka írta alá.
Ezzel szemben az újságíróknak több olyan személy is nyilatkozott, aki a SAS osztagál szolgált a kérdéses időszakban; ők elmondták, tanúi voltak, hogy az osztag tagjai fegyverteleneket ölnek meg az éjszakai rajtaütések során, és AK-47-eseket helyeznek el a helyszínen, hogy igazolják a gyilkosságokat.
A BBC felvételeket is készítettek a rajtaütések helyszínén talált golyónyomokról, amelyeket aztán ballisztikai szakértőknek is megmutattak; Leigh Neville, a brit különleges erők fegyverszakértője szerint a mintázat azt sugallja, hogy „a célpontok közel helyezkedtek el a földhöz, akár hason, akár ülő vagy guggoló helyzetben, közel a falhoz, ami szokatlan testhelyzet, amennyiben az ember aktívan részt vesz egy tűzharcban”.
A védelmi minisztérium nem kívánt nyilatkozni az ügyben, válaszukban azonban kiemelték, hogy ez nem azt jelenti, hogy elfogadnák az állítások valóságtartalmát. Szerintük a Panorama „indokolatlan következtetést vont le a korábban már teljes körűen kivizsgált állításokból”, korábban ugyanis két alkalommal is folytattak nyomozást, de egyik alkalommal sem találtak elegendő bizonyítékot a büntetőeljárás megindításához. A közlemény szerint minden ezzel ellenkező utalás felelőtlenség, amely a csorbítja a bátor fegyveres erők hírnevét, és veszélybe sodorja biztonságukat a harctéren.
