Magyarország második legtöbb emberéletet követelő bányaszerencsétlenségére emlékeztek az egykori bányászok, a hagyományőrző szervezetek tagjai a Bányászati Múzeumban január 14-én. Az Ármin aknánál 1909. január 14-én reggel keletkezett tűzben 55 dolgozó veszítette életét.

Megemlékező beszédében Karnics Miklós, a Padragi Bányász Hagyományőrző Kör elnöke kijelentette, mindazok, akikre emlékezünk, egy embert próbáló, nehéz munka során a legdrágábbat, az életüket áldozták azért, hogy jobb, szebb, emberibb legyen a világunk. A szerencsétlenség nem csupán társadalmi, hanem személyes szintén éreztette hatását, ugyanis asszonyok, családanyák maradtak özvegyen, gyermekek százai árván.

Családok veszítették el legfőbb támaszukat. Ajka bányászváros volt a Bakony alján. A bányászat, a bányászok tették azzá. Bányász elődeink méltó emlékműve maga a város. A szén felszínre hozása tette naggyá a korábban mezőgazdaságból élő kis falut. Tevékenységük tonnákban mérhető, de amit hagyták az utókornak Ajka, a bányászváros, amelynek vezetése, lakói soha nem feledkeznek meg elődeik áldozatvállalásáról.

A föld alatti veszélyes munka összekovácsolta az embereket, így annál fájdalmasabb, ha elveszítünk értékes emberéleteket. Karnics Miklós az egykori bányász, Somogyi László 1909 Csingervölgy című versét olvasta fel. A megjelenteket Gerencsér Hilda önkormányzati képviselő, a szervező Csingervölgyért Egyesület elnöke köszöntötte.

A város nevében Dorner László alpolgármester helyezte el a múzeum falán lévő emléktáblánál a koszorút, majd a hagyományőrzők is koszorúztak. Herendi József, a Bányász Nyugdíjas Szakszervezet elnöke megszólaltatta a lármafát. A megemlékezésen az Ajka-Csingervölgyi Zeneegylet tagjai működtek közre – számolt be az ÖS.