Az 1990-es évek végén kibontakozó ázsiai pénzügyi válság Indonéziában nem csupán a gazdaságot rázta meg, hanem a gyermekek testi fejlődésére is tartós hatást gyakorolt, mivel az alapvető élelmiszerek, különösen a rizs árának drasztikus emelkedése hosszú évekre meghatározta egy generáció egészségi kilátásait.

A Bonni Egyetem kutatói arra jutottak, hogy azok a gyerekek, akik a válság idején közvetlenül szembesültek az élelmiszerárak ugrásszerű növekedésével, nagyobb eséllyel szenvedtek krónikus alultápláltságtól, később pedig az elhízás kockázata is számottevően emelkedett körükben.

1997 és 2000 között

A Global Food Security szaklapban közzétett tanulmány az indonéziai családokat hosszú időn át követő Indonesian Family Life Survey adataira támaszkodott, és részletesen elemezte, miként alakult a rizs inflációja 1997 és 2000 között az egyes régiókban, majd ezt összevetette a gyermekkorban, illetve fiatal felnőttkorban rögzített testmagassági és testtömeg-adatokkal.

A kutatók kimutatták, hogy a jelentős árrobbanás nemcsak rövid távon terhelte meg a háztartásokat, hanem mérhető nyomot hagyott a gyermekek fizikai fejlődésén is.

„Azt látjuk, hogy egy masszív ársokk nemcsak rövid távú hatással jár, hanem hosszú távon is befolyásolhatja a gyermekek testi fejlődését” – fogalmazott Elza S. Elmira, a vizsgálat vezető szerzője. Hozzátette, hogy „a válság okozta áremelkedés 3,5 százalékponttal növelte a krónikus növekedési visszamaradás arányát, és az érintett gyermekek nemcsak alacsonyabbak maradtak társaiknál, hanem jelentősen hajlamosabbá váltak az elhízásra is”.

A gyermekkori alultápláltság

A kutatócsoportot kezdetben meglepte, hogy a gyermekkori alultápláltság és a későbbi elhízás között ilyen erős kapcsolat mutatható ki, ugyanakkor magyarázatuk szerint a válság idején a családok inkább az olcsóbb, energiadús élelmiszereket tartották meg étrendjükben, miközben a drágább, tápanyagokban gazdag ételekről mondtak le – írja a Science Daily.

„Válság idején a családok kevésbé a kalóriákon, inkább a drágább, tápanyagban gazdag élelmiszereken spórolnak, ami rejtett mikrotápanyag-hiányhoz vezet, és ez lassítja a magasságbeli növekedést anélkül, hogy a testsúly feltétlenül csökkenne” – magyarázta Elmira.

2014-ig követték nyomon őket

A vizsgálat résztvevőit 2014-ig követték nyomon, amikor 17 és 23 év közöttiek voltak, és különösen azoknál találtak egyértelmű összefüggést a korai ársokk, a testtömegindex és az elhízás között, akik a válság idején három és öt év közöttiek voltak. Prof. Dr. Matin Qaim társszerző szerint „a korai gyermekkori nélkülözés egész életen át tartó következményekkel járhat, mivel a növekedési zavarok mellett gyakran mentális fejlődési problémák, valamint az elhízás és krónikus betegségek magasabb kockázata is megjelenik”.

Hangsúlyozta, egyetlen válsághelyzetben egyszerre nőhet az alultápláltság és az elhízás aránya, ezért a táplálkozásra érzékeny válságkezelési politikáknak kifejezetten a fejlődés szempontjából érzékeny életkorban lévő gyermekek védelmére kell összpontosítaniuk.

A tanulmány rámutatott arra is, hogy a hatások különösen erősen jelentkeztek a városi térségekben, ahol a családok jellemzően vásárolják az élelmiszert, míg vidéken egyes háztartások saját termelésből részben kivédhették az árrobbanást. Emellett az anyák iskolai végzettsége is meghatározó tényezőnek bizonyult, mivel az alacsonyabb végzettségű anyák gyermekeit lényegesen súlyosabban érintette a válság, ami arra utal, hogy a táplálkozási ismeretek hiánya tovább mélyítheti a negatív következményeket.

A szerzők szerint a segélyezési és válságkezelési programokat nem elegendő kizárólag a jövedelmi szintek alapján kialakítani, mert különösen a városokban és a kiegyensúlyozott étrenddel kapcsolatos ismeretekben hiányt szenvedő közösségekben az áremelkedés hosszú távon visszafordíthatatlan egészségkárosodást idézhet elő.

Ugyanakkor a kutatók hangsúlyozták, hogy eredményeik statisztikai összefüggéseket tükröznek, és hosszú időtávon nem zárható ki teljes bizonyossággal minden más befolyásoló tényező szerepe.