Az Oxfordshire-ben élő fiatal nő gyakran nem tudott vizeletet üríteni, és amikor mégis sikerült, „óriási fájdalmat” érzett – számolt be róla a The Independent. A tünetek gyorsan súlyosbodtak: „Reggelente felébredtem, és nem tudtam elmenni a mosdóba, mert úgy éreztem, mintha húgyúti fertőzésem lenne” – mondta.

A fájdalom olyan mértékűvé vált, hogy Caris kénytelen volt a fürdőkádba ülni, hátha ott sikerül vizelnie. „Olyan korán keltem, és a kádban próbáltam meg elmenni, mert a WC-n egyszerűen nem ment. Eljutottam odáig, hogy már a vesém és a hólyagom is fájt, és azt hittem, nagyon súlyos fertőzésem van.”

Január és március között szinte minden héten a sürgősségin kötött ki. „Nem igazán tudták, mit tehetnének, azon kívül, hogy adtak antibiotikumot – biztos, ami biztos” – mondta. A gyógyszerek azonban nem segítettek, és hónapokon át nem kapott valódi diagnózist.

A hólyagja kétszeresére-két és félszeresére duzzadt

Egy vizsgálat során kiderült, hogy a hólyagja kétszeresére–két és félszeresére duzzadt a folyamatos vizelet-visszatartás miatt. Még akkor is több vizelet maradt benne, amikor sikerült ürítenie, mint egy egészséges embernél.

Az orvosok megtanították az otthoni önkatéterezésre, ám a húgycsöve olyan szűk volt, hogy sokszor nem tudta bevezetni a katétert. Amikor tartós katétert próbált használni, az újabb fertőzéseket okozott. „Egyre rosszabb és rosszabb és rosszabb lett, és nem bírtam tovább” – mondta.

Végül suprapubikus katétert kapott, ami a hasfalon keresztül vezeti el a vizeletet egy külső zsákba, de a fertőzések így sem szűntek meg. 2024 novemberében végre megszületett a diagnózis: Fowler-szindróma, egy ritka, gyakran félrediagnosztizált állapot, amelyben a húgycső izmai megfeszülnek és összehúzódnak, megakadályozva a vizelet távozását. A Nemzeti Egészségügyi Intézetek szerint ez a betegség leggyakrabban a 20-30 éves nőknél fordul elő – írja a People.

A probléma megmaradt

A diagnózis azonban nem hozott megkönnyebbülést. „Sosem ébredek úgy, hogy azt gondolom: ‘Igen, ma jól leszek’, mert délre minden rosszra fordulhat, és fájni fog. Fáj a vesém, és lehet, hogy a katéterem nem fog üríteni” – mondta.

A mindennapok megalázó terhet jelentenek számára: „Néha úgy kell dolgoznom, hogy rajtam van a [vizeletgyűjtő] zsák, amit teljes szívemből utálok, mert 21 éves vagyok – nem élet az, hogy egy zsák van hozzád kötve.” A rengeteg antibiotikum miatt több gyógyszerre is rezisztenssé vált. Bár most már hivatalos diagnózisa van, az NHS szakrendelésére csak április utánra kaphat időpontot. A család ezért magánellátásban próbál segítséget találni.

Édesanyja, Jill Lumsden GoFundMe-kampányt indított, amelyben azt írta, hogy egy „speciális eszköz” és beavatkozás segíthetne Carison, de több mint 37 000 dollárba kerülne. Ha a kezelés nem sikerül, a fiatal nőnek eltávolíthatják a hólyagját, és élete végéig vizeletgyűjtő zsákot kell viselnie.

„Caris számára a tét félelmetesen valós. Hatékony kezelés nélkül az orvosok szerint egy nap teljesen el kell távolítani a hólyagját. Egyetlen fiatalnak sem kellene ilyen jövőt elképzelnie.”