Az emberi érzések tanulása a körülöttünk lévő energiákkal
Szinte egy végtelen érzelmi skálával rendelkezünk, ám mégis csak azt ismerjük, hogy „jó”, vagy „rossz”. A jó nem mindig jó, a rossz pedig nem mindig rossz.
Szokás azt mondani, hogy valaki a végletek embere, de ha nagyon mélyen magunkba nézünk, akkor összességében mind azok vagyunk. A jót, és a rosszat is végtelenül érzelmes módon tudjuk megélni, még, ha azok túlontúl is különböznek egymástól.
Az élet a legnagyobb ajándék, amit kaphattunk. És mi, emberek ezt számos esetben nem értékeljük, vagy mindezt természetesnek tekintjük. Az élet önmagában természetfeletti, és sok szempontból megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan. Megfoghatatlan, mert mi vagyunk az élet, és megfogalmazhatatlan, mert az annyira természetes, mint amikor lélegzünk.
Ugyanakkor vannak pillanatok, amikor az egészen egyszerű dolgokból rájövünk, hogy ami körülvesz bennünket, az mennyire kivételes, és megismételhetetlen, mint az összes pillanat. Az egyik legegyszerűbb példa erre, amikor a természet lágy ölén felnézünk az égboltra, bámulván a csillagokat, és veszünk egy mély lélegzetet. Ugyanaz a folyamat, mint amit a szervezetünk megtesz minden átlagos lélegzetvételkor, de az érzés teljesen más. Az agyunk is másképpen reagál, és hirtelen minden másként hat, miközben mosolygunk, emlékeket előhozván magunkból.
A jót és a rosszat is az egyensúly tartja össze, és, ha egy pillanat erejéig is, de a kettő egyesül. Mi történik akkor, ha a jó, és a rossz egyesül? Számtalan hasonló érzést éltünk már át/meg, de időre volt szükségünk ahhoz, hogy rájöjjünk, ez az intuíció pontosan mit is jelent, mit fogalmaz meg. A legkönnyebben ezt ahhoz tudjuk hasonlítani, mint amikor hirtelen ráébredünk valamire, megvilágosodunk, feleszmélünk, vagy épp egy olyan energia árad át a testünkben, ami csak ritkán fordul elő.
A másik nagy ajándék az élet mellett az érzések. Gondoljunk csak bele, hogy milyen lenne az élet érzések, érzelmek nélkül… Szerencsések vagyunk, mert ha létezik olyan kérdés a Földön, amire soha nem fogjuk megtudni a választ, akkor ez az. Nem tudjuk rá a választ, mert már a puszta gondolat is újabb érzéseket, reakciókat vált ki belőlünk, ami egy végtelennek tűnő folyamathoz vezet.
Ahhoz, hogy elmerüljünk az érzések pompázatos univerzumában, és azzal az életünket sokkal értékesebbé, színesebbé, változatosabbá tegyük, tanulnunk kell. Minden aprónak tűnő dologból, szituációból, élményből képesek vagyunk tanulni.
Az ember fejlődése folyamatos, még akkor is, ha mindezt nem tartjuk fontosnak, vagy egyszerűen nem helyezzük előtérbe önmagunkat, és a bennünk rejlő lehetőségeket. Néhányunk tudat alatt egészen kisgyerekkorunktól a fejlődésre, a tanulásra koncentráltunk. Hajtott a vágy bennünket, hogy új dolgokat ismerjünk meg.
Akkor még nem voltunk azon a szinten, hogy mindezt tudatosan kezeljük, és felismerjük ennek a metódusnak a kulcsát önmagunkhoz. Az érzéseket igenis tanulni kell! Ha figyelsz, máris tanulsz, és, ha tanulsz, rögtön fejlődsz. A fejlődéssel a fentebb említett érzelmi skála kitolódik, átvágván a nem létező határokat, mellyel olyan dolgokat érhetünk el, vagy valósíthatunk meg, amikre korábban még csak nem is gondoltunk.
A szinteknek nincs vége, így a tanulás a végtelenbe csap át. Kizárólag rajtunk áll az, hogy mennyire ismerjük meg önmagunkat, milyen módon alakítjuk a személyiségünket, és mire használjuk fel azt az óriási lehetőséget, amit a születésünk első pillanatától megkaptunk.
A fejlődésed nem egyoldalú, mivel a körülötted lévő emberekre is hatással vagy. A változást ki így, ki úgy, de érzékelik, aminek köszönhetően a tudásodat felhasználod arra, hogy másoknak segíts. Vannak pillanatok, amikor egyetlen egy gondolattal, vagy egy mondattal akár életeket változtathatsz meg, vagy befolyásolhatsz. A tudás hatalom, de sokkal inkább úgy fogalmazhatunk, hogy a legnagyobb lehetőség. Lehetőség arra, hogy fejlődj, tanulj, változz, változtass, és átadj bizonyos érzéseket az embertársaidnak, akik ezzel szintén közelebb kerülnek ahhoz a szinthez, amit még nem ismernek.
