2011-ben egy új kábelcsatornás sci-fi sorozat 5,9 millió nézőt ültetett a képernyők elé a premier napján, ami akkoriban kiemelkedő eredménynek számított, mégis meglepő módon ma ritkán emlegetik a 2010-es évek meghatározó műfaji alkotásai között.

Az Éghasadás, amit Robert Rodat alkotott meg és Steven Spielberg executive producerként támogatott, már egy elpusztított világban indítja történetét, ahol az idegen invázió legvéresebb szakasza már lezajlott, az emberiség nagy része pedig elpusztult vagy szétszóródott.

Noah Wyle a főszereplő

A sorozat középpontjában Tom Mason áll, akit Noah Wyle alakít, egykori történelemprofesszor, aki a 2nd Mass nevű civil ellenálló csoport vezetőjévé válik, miközben nem a fizikai erejével vagy fölényes fegyverzetével, hanem tudásával és stratégiai gondolkodásával próbálja életben tartani embereit.

A tudás önmagában kevés egy olyan háborúban, amely teljesen új szabályok szerint zajlik, így Masonnek újra kell tanulnia a hadviselés alapjait egy összeomlott civilizáció romjai között – jelenti a Collider.

Nem a látványos jelenektre épít a film

A cselekmény nem a látványos inváziós jelenetekre épít, hanem a túlélés mindennapi nehézségeire helyezi a hangsúlyt, bemutatva az élelem- és fegyverhiány okozta feszültségeket, a stratégiai vitákat, valamint az elvesztett családtagok és barátok miatti csendes gyászt.

Emellett az idegenek fenyegetése is egyre összetettebbé válik, különösen amikor kiderül, hogy gyerekeket rabolnak el, és biomechanikus szerkezetekkel kapcsolják őket magukhoz, gyakorlatilag az ellenség eszközeivé téve őket.

A sorozat igazi ereje

Az első évad még ismerős műfaji elemekből építkezik, és érezhetően keresi saját hangját, azonban a középső évadokra a történetvezetés feszesebbé válik, a karakterek pedig árnyaltabbá és emlékezetesebbé formálódnak. A világépítés is fokozatosan kitágul, amikor kiderül, hogy a Föld megszállása mögött egy nagyobb hatalmi struktúra húzódik meg, amely nyersanyag-kitermelésre és uralomra törekszik, miközben az emberiséget egy szélesebb galaktikus konfliktusba rántja bele, amelynek valódi természetét kezdetben senki sem érti.

A sorozat ereje abban rejlik, hogy folyamatos egyensúlyt teremt a külső fenyegetés és a belső túlélési küzdelem között, miközben Tom Mason karaktere sosem válik teátrálissá vagy túlzóvá, hanem egy kimerült, mégis kitartó vezető képét mutatja, aki nem hatalmi ambícióból, hanem szükségből vállalja a felelősséget.

A történet több ponton filozofikus kérdéseket is felvet az emberi természetről és a túlélésről, amit az olyan gondolatok is tükröznek, mint hogy „a pusztaság nem az okosakat vagy a befolyásosakat jutalmazza, hanem azokat, akiket nehéz megölni és még nehezebb megtörni”, illetve hogy „képes vagy erkölcsi szürkezónákban létezni anélkül, hogy teljesen elveszítenéd önmagad”.

A befejezés hangulata

Sok hosszan futó műfaji sorozat nehezen talál méltó lezárást, Az Éghasadás azonban az ötödik évadban határozottan a végkifejlet felé tereli a cselekményt, és a megszállás mögött álló erőt is reflektorfénybe állítja. A történet nem nyúlik indokolatlanul hosszúra, hanem egy közvetlen konfrontáció felé halad, ahol az áldozatvállalás központi szerepet kap, és a szereplők valódi árat fizetnek döntéseikért.

befejezés hangulata következetesen tükrözi a sorozat egészének tónusát, keményen kivívott, egyenetlen, de előre mutató, és különösen emlékezetes az a csendes pillanat, amikor Tom felkérést kap a világ újjáépítésének vezetésére, ám visszautasítja azt, mert mindazok után a háttérbe lépés tűnik az egyetlen őszinte választásnak.

Az 5,9 milliós premier ma talán még jelentősebbnek hat, mint a bemutatás idején, hiszen akkor Az Éghasadás a kábelcsatornák egyik legnagyobb éves indulásának számított, ráadásul a heti epizódmegjelenés lehetőséget adott arra, hogy a történet fokozatosan építkezzen és megtartsa nézőit. Az öt évad így teljes ívet rajzol ki, nem érződik túlnyújtottnak, hanem lezárt, kerek egészet alkot.