A vékony holdsarló közel kerül a vörös bolygóhoz, a Marshoz, a Szűz csillagképének csillagai között. A jelenséget a nyugati horizont irányában lehet megfigyelni, közvetlenül a naplemente után, amikor Mars kevesebb mint 10 fokkal emelkedik a horizont fölé, míg az 11%-os fényességű, növekvő holdsarló a vörös bolygótól balra, alig 6 fok távolságra látható.

Az égi távolságok érzékelésében praktikus segítséget nyújthat, ha kinyújtott kézzel összeszorított ököllel mérjük az eget: a befogott öklünk szélessége körülbelül 10 foknak felel meg, míg a mutató-, középső és gyűrűsujj együttes távolsága körülbelül 5 fokot jelöl. A legjobb látvány érdekében érdemes olyan helyszínt választani, ahol zavartalan kilátás nyílik a nyugati horizont felé, hogy a Holdat és a Marsot együtt lehessen megfigyelni, mielőtt kicsivel több mint egy órával a naplemente után a látóhatár alá buknának.

Távcsővel, például egy 10×50-es binokulárral, még a Hold felszínének részletei is felfedezhetők lesznek: az ókori lávamező, a Mare Crisium – latin nevén a Válságok Tengerének sötét, ovális formája – a Hold egyenlítője felett figyelhető meg, míg a Termékenység Tengere keleti széle az alatta fekvő területen látható.

A látványt tovább fokozza Spica, a Szűz csillagkép legfényesebb csillaga, amely a Hold felső bal oldalán ragyog, míg a halványabb Porrima nagyjából három fokra világít a Mars jobb felső sarkától – írja a Space.com.

Érdekes, hogy már másnap a sarló Hold eltávolodik a Marstól, áthaladva Spica közelében, majd a Skorpió csillagkép vörös szuperóriás csillagával, Antarésszel találkozik az első negyed Hold előtti éjszakán, augusztus 31-én.