A NASA bejelentése szerint akár már április 1-jén útnak indulhat az Artemis II küldetés, ami négy űrhajóst juttat Hold körüli pályára, és ezzel új fejezetet nyithat az amerikai holdprogram történetében, ugyanakkor a misszió körül egyre több szakmai és biztonsági kérdés merül fel.

A vállalkozás technikai értelemben nem számít úttörőnek, hiszen lényegében az Apollo–8 közel hatvan évvel ezelőtti holdkerülő repülését ismétli meg, amely során az emberiség először láthatta saját szemével a Hold túlsó oldalát és a Földet természetes kísérője felől.

Az ikonikus felvétel

Az akkori küldetésen készült ikonikus felvétel, amelyet Bill Anders űrhajós készített, a modern űrkorszak egyik jelképévé vált, és hozzájárult az Egyesült Államok presztízsének megerősítéséhez a hidegháborús űrverseny idején.

Az Artemis II-t a NASA a későbbi, emberes holdraszállás előszobájaként hirdeti, ám miközben az Apollo-program valóban rendkívüli kockázatokat vállalt a technológiai áttörések érdekében, az új program paradox módon éppen azért tűnik veszélyesnek, mert nagyrészt évtizedekkel ezelőtti technológiára épül – írja a New York Post.

Az űrhajó és a Space Launch System hordozórakéta

A kongresszus előírta, hogy az űrhajó és a Space Launch System hordozórakéta a korábbi űrsikló-program elemeit, köztük a főhajtóműveket és az üzemanyagtartályokat használja, ami a kritikusok szerint inkább munkahelyvédelmi, mint mérnöki döntés volt. Nem véletlen, hogy az SLS-t gúnyosan „Senate Launch Systemként” emlegetik, utalva arra, hogy a konstrukció a szenátusi érdekeket is szolgálja.

A program csúszásait több komoly műszaki probléma okozta, köztük az életfenntartó rendszer hibái és egy makacs hidrogénszivárgás, amely már a 2022-es, személyzet nélküli Artemis I indítását is beárnyékolta, és amit három év alatt sem sikerült maradéktalanul orvosolni.

Vannak még problémák

Február végén újabb fennakadást jelentett, hogy egy teszt során megszakadt a hélium áramlása a rakéta felső fokozatába, ami miatt a 98 méter magas szerkezetet vissza kellett szállítani az összeszerelő csarnokba, és a márciusi indítási ablakot törölni kellett. Jared Isaacman NASA-adminisztrátor elismerte a „hibát”, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a problémát időben észlelték, így a javítás nem veszélyezteti a személyzet biztonságát.

Ennek ellenére a halasztások és a korábbi tapasztalatok szélesebb körű aggodalmakat táplálnak, különösen az űrkapszula hőpajzsával kapcsolatban, amely az Artemis I visszatérésekor veszélyesen megrepedt. Két veterán NASA-tudós az ABC Newsnak úgy nyilatkozott, hogy a megoldatlan kérdés akár az űrhajósok életét is veszélybe sodorhatja, miközben a NASA saját értékelései is emelkedett kockázati szintet jeleznek.

A jövőbeli küldetések

Az ügynökség Űrbiztonsági Tanácsadó Testülete a jövőbeli küldetések architektúrájának újragondolását sürgette, mivel a ritka indítások nem biztosítanak megfelelő tapasztalatszerzési görbét.

A NASA főfelügyelője szerint az Artemis-programban a személyzet elvesztésének kockázata 1 a 30-hoz, a holdfázishoz kapcsolódó szakaszban pedig 1 a 40-hez, míg John Honeycutt küldetésmenedzser a Scientific American beszámolója szerint úgy fogalmazott, hogy a repülés sikerének esélye „kicsivel jobb, mint egy pénzfeldobás”, ami messze elmarad az érett programoknál elvárt 1 az 50-hez aránytól. Isaacman, aki a NASA és a SpaceX világában is tapasztalatot szerzett, ennek ellenére jóváhagyta az indítást, hangsúlyozva, hogy az űrkutatás természeténél fogva kockázatos terület, ahol a teljes biztonság illúzió.

Ugyanakkor a program költségei indításonként több milliárd dollárra rúgnak, ami hosszú távon fenntarthatatlannak tűnik, különösen annak fényében, hogy a kereskedelmi űripari szereplők gyorsabb fejlesztési ciklusokkal és gyakoribb repülésekkel haladnak előre.

A NASA részben presztízsokokból ragaszkodik

A bírálók szerint a NASA részben presztízsokokból ragaszkodik az Artemishez, hogy bizonyítsa, a hagyományos állami űrprogram továbbra is képes jelentős eredményeket felmutatni a látványos magáncégek mellett.

A történelem azonban arra figyelmeztet, hogy a politikai és programnyomás korábban is hozzájárult tragikus balesetekhez, ezért sok szakértő szerint kulcsfontosságú, hogy az Artemis II indításáról kizárólag műszaki és biztonsági szempontok alapján szülessen döntés, és ne váljon a sietség újabb kockázati tényezővé.