Az aranyérmes Márton Viviana: „Nagyon szeretem, ha mindenki megőrül és táncol velem”
Márton Viviana már olimpiai bajnoknak mondhatja magát, mindössze 18 évesen, és ez olyasvalami, ami a következő évtizedeire is hatással lesz.
Fotó: Az aranyérmes Márton Viviana a nõi tekvondósok 67 kilogrammos versenyének eredményhirdetésén a 2024-es párizsi nyári olimpián a Grand Palais kiállítócsarnokban 2024. augusztus 9-én.
MTI/Illyés Tibor
Márton Viviana olyan tettet vitt véghez a párizsi olimpián, amit egy másik magyar sem taekwondóban. Már azzal történelmet írt, hogy kijutott az ötkarikás játékokra, majd jött a negyeddöntő, az elődöntő és a döntő. Több segítsége is volt a 18 éves lánynak, többek között a tavaly világbajnoki címet nyert Luana is a helyszínen szurkolt, illetve segítette őt. „Luana minden meccs előtt elmondta, hogy figyeljek oda, legyek erős és gyors, végig koncentráljak és azt, hogy én vagyok a legjobb.”
Elmondása szerint a tánc ösztönösen jött tőle, mert nagyon szereti, ha mindenki megőrül és táncol vele. Ez pedig tipikusan egy ilyen pillanat volt, amit sosem feled el, örökre emlékezni fog ezekre a másodpercekre. „A tánc ösztönösen jött. Nagyon szeretem, ha mindenki megőrül és táncol velem. Főleg ebben a pillanatban. Ebben táncolni kellett..”
Az MTI kérdésére arról beszélt, hogy valójában mindegyik mérkőzése nehéz volt, már az első is, majd jött a harmadik, amit a legkeményebbnek érzett, ott fáradt el a legjobban. „Mindegyik meccs nehéz volt. Az első sem volt könnyű, figyelni kellett, de a második és a harmadik mérkőzés volt a legkeményebb és a harmadikon fáradtam el a legjobban.”
A döntő volt a legkönnyebb
Az amerikai lány elleni csata sokat kivett belőle, és összességében a finálét tartotta a legkönnyebbnek. Ettől független koncentrált maradt, és azt tette, amit tennie kellett, ami végül működött. „Az amerikai lány hasonló stílusú volt, mint én, a belga elleni elődöntőben pedig nagyon fontos pillanatok voltak és nem hibázhattam egyet sem A finálé volt a legkönnyebb, de oda kellett állnom rendesen és nem nyugodhattam meg egy pillanatra sem.”
A kulcsot a sikerhez az jelentette, hogy végig bízott magában, majd érezte, hogy ez egy jó nap lehet. Onnantól pedig már senkinek nem volt visszaút, és a magyar versenyző mindenkit legyőzött, akivel összekerült. „Csak odamentem, csináltam és menet közben éreztem, hogy minden jól megy és ez megvan.
A sportág első magyar olimpiai érmesének testvére, Luana az MTI-nek elárulta, hogy lényegesen jobban izgult Vivianánál a nap során. „Minden meccse után iszonyatosan fájt a fejem, a hangom pedig már teljesen elment, annyit kiabáltam, de nagyon boldog vagyok. Los Angelesben én is megcsinálom” – utalt arra, hogy a mostani játékokról lemaradt, de a 2028-as olimpián már ott akar lenni, sőt, aranyat szeretne.
Liner/MTI
