A szóban forgó anyag indium-ón-oxid nanokristályokból álló, amit egy oldatban diszpergáltak. Szobahőmérsékleten a molekuláris kötéseknek köszönhetően összekapcsolódnak, és gél állagúvá válnak, amikor viszont 90 Celsius-fokra melegítik őket, ezek a kötések felbomlanak, és a gél ismét folyékony halmazállapotot vesz fel – olvasható a Phys.org beszámolójában.

A kutatócsoport szerint a speciális gélt optikai szűrőként lehetne használni, mivel képes különböző színű fényt elnyelni attól függően, hogy éppen milyen állapotban van. Mindezek következtében termikus álcázó rendszereket fejleszthetnének ki, amik a felszínük infravörös tulajdonságainak megváltoztatásával el tudnak rejteni tárgyakat.

Ennél természetesen szélesebb körű felhasználási módok is léteznek, a nanokristályok bizonyos komponenseit például átszabhatnák, így olyan géleket alkothatnának meg, amelyek a környezeti hőmérséklet, toxinok jelenléte, mágneses mezők, pH-értékek vagy más kémiai tulajdonságok alapján változtatnák meg a reakcióikat.

Ezek együttesen rendkívül sokoldalúvá varázsolhatják az anyagot, használható lenne például szenzorként, amely veszélyes molekulák detektálásakor eltérő színeket venne fel, esetleg gyógyszereket is tárolhatnának vele, vagy célzott kezelést indíthatnának a szervezet specifikus régiói irányába.

A Texasi Egyetem tudósai jelenleg az anyagok továbbfejlesztésén dolgoznak, és azt tervezik, hogy még több nanokristály kombinálva tökéletesítik a gélt, ezáltal elképzelhető, hogy a közeljövőben már kommersz alkalmazásra is elérhetővé válhat.