A film 1999-ben hatalmasat bukott a mozikban, ám a streamingplatformon most újra felfedezték, és sok rajongó szerint Banderas egyik legerősebb fantasy‑alakítása. A rendezői székben ráadásul John McTiernan ült, aki a Predator, a Die Hard és a Vadászat a Vörös Októberre alkotójaként már bizonyította, hogy képes feszült, atmoszférikus történeteket vászonra vinni.

A történet egy muszlim követ, Ahmed Ibn Fahdlan útját követi, aki véletlenül kerül egy viking csapatba, miután a harcosok egy király hívására visszatérnek északra, hogy megvédjenek egy falut egy titokzatos, vérengző fenyegetéstől.

A falu lakóit egy „névtelen félelem” terrorizálja, amely „köddel érkezik, öl, megeszi az áldozatait és ellopja a fejeket”. A film hangulata gyorsan átvált a kalandfilmből egy sötét, horrorisztikus túlélőtörténetbe, amikor kiderül, hogy a támadók medvefejes, karmokkal felszerelt, kegyetlen lényeknek tűnnek – íra a CBR.

A harcosok végül rájönnek, hogy a „szörnyek” valójában emberek, akik egy ősi, sötét kultuszt követnek. A film egyik legerősebb része az, amikor a csapat „egy hatalmas föld alatti barlangrendszerbe kényszerül behatolni”, ami a Bone Tomahawk feszültségét idézi. A történet végén a harcosok utolsó, hősies kiállása adja meg a film érzelmi csúcspontját, és egyértelművé teszi, hogyan változott meg

Miért működik ennyire jól A 13. harcos?

Egy olyan időszakban jelent meg a film, amikor a fantasy műfaj még nem élte reneszánszát. „A ’90-es évek meglehetősen szűkösek voltak fantasy‑filmekben”, és csak a Gyűrűk Ura-trilógia hozta el a nagy áttörést. A 13. harcos azonban azért tűnik ki, mert „mindvégig képes meglepni a nézőt”, és mesterien keveri a műfajokat: a kalandfilmet, a horrort és a történelmi eposzt. McTiernan ugyanazokat a rendezői fogásokat alkalmazza, mint a Predatorban vagy a Die Hardban: „luring the audiences into a false sense of familiarity before he flips it all on its head.”

A film atmoszférája végig feszült és klausztrofób, és a történet nem fél attól, hogy valódi tétet adjon a szereplőknek: több főszereplő is meghal, ami ritka a műfajban.

Banderas egyik legjobb alakítása

Banderas Ahmed szerepében visszafogott, mégis erőteljes teljesítményt nyújt. Csendes, visszafogott, de amikor kitör, az nyers és ösztönös. Ez a kettősség teszi igazán emlékezetessé a karaktert. A film végére Ahmed nemcsak harcossá válik, hanem olyan emberré, aki megérti a vikingek közösségét, és saját identitását is újraértelmezi.