Lencsevégre kapták, amint egy csillag antianyag-sugarakat lövell ki az univerzumba
Az objektum mindössze 16 kilométer átmérőjű, ám akkora űrbéli struktúrákat képes létrehozni, hogy akár több ezer fényév távolságból is láthatjuk.
Pixabay
A NASA Chandra röntgenobszervatóriumának legújabb képén egy összeomló csillagból kiáramló, 40 billió kilométer hosszú, anyagból és antianyagból álló, gigantikus röntgensugár látható.
A sugárnyaláb forrása nem más, mint egy, a Földtől 1 600 fényévre található, kisebb méretű pulzár, ami gyakorlatilag egy halott csillag maradványa, ami eszméletlen sebességgel képes forogni a világűrben: másodpercenként háromszor pördül meg saját tengelye körül, miközben nagyjából óránként egymillió kilométert tesz meg az univerzumban.
Tudósok abban reménykednek, hogy a hatalmas röntgensugár révén választ kaphatnak a csillagászat egyik legégetőbb kérdésére: vajon miért dúskál az anyag ellentétének számító antianyagban a Tejútrendszer?
Bár kutatók elméletben tisztában vannak vele, mi is az antianyag, még egyszer sem tudták bebizonyítani, hogyan kerülhetett a galaxisunkba. A Stanford Egyetem asztronómusai, Martjin de Vries és Roger Romani viszont úgy gondolják, megtalálták a titok nyitját: a pozitronok, az elektronok antianyag-megfelelői, a Chandra-obszervatórium által rögzített objektumokhoz hasonló, gyorsan forgó pulzárok által létrehozott energiamezőkből származhatnak.
Ez szöges ellentétben áll az uralkodó hipotézisekkel, amelyek szerint a pozitronok általában nehezen szivárognak ki a pulzárokból, és ezért nem magyarázhatják az antianyag elterjedését a galaxisunkban.
„Elképesztő, hogy egy mindössze tizenhat kilométer átmérőjű pulzár akkora struktúrát tud létrehozni, hogy több ezer fényév távolságból is láthatjuk. Hogy perspektívába helyezzük: ha a sugárnyaláb New Yorktól Los Angelesig húzódna, a pulzár körülbelül százszor kisebb lenne, mint a szabad szemmel látható legkisebb tárgy” – magyarázta de Vries.
