A Disney+ sci-fi kínálata az elmúlt években látványosan bővült, és bár A Mandalóri sokáig a Star Wars sorozatok zászlóshajójának számított, egy másik, mindössze két évadot megélt produkció végül magasabb mércét állított a műfajban. Az Andor nem csupán a franchise részeként működött hatásosan, hanem önálló, egységes történetként is, amely sokak szerint megmutatta, miként lehet igazán erős sci-fi sorozatot készíteni – írja a ScreenRant.

A Mandalóri kétségtelenül szerethető alkotás, ami az első két évadban komoly kritikai és közönségsikert aratott, ugyanakkor szerkezete gyakran epizodikus maradt, hiszen az átfogó történetszál évadonként csupán néhány részre korlátozódott.

A többi epizód jellemzően különálló kalandként működött, amelyekben Din Djarin és Grogu újabb és újabb küldetéseket teljesítettek, miközben a nagyobb ívű narratíva háttérbe szorult. Ez a megközelítés szórakoztató, ugyanakkor a sorozat kohézióját gyengítette, amit a harmadik évad visszafogottabb fogadtatása is jelzett.

Tudatos építkezés zajlott

Ezzel szemben az Andor már a kezdetektől tudatosan felépített, zárt történetként működött, amely Cassian Andor életének 5 évét mutatta be a Zsivány Egyes eseményei előtt. Tony Gilroy showrunner vezetésével a két évad világosan strukturált, több epizódon átívelő blokkokra tagolódott, amelyek önállóan is megálltak a lábukon, ugyanakkor szervesen illeszkedtek az egészbe. Ez a szerkesztés feszes tempót és erős dramaturgiai ívet eredményezett, amely végig fenntartotta a feszültséget.

Az Andor további erőssége, hogy időben lezárta saját történetét, miközben a The Mandalorian tovább bővült, sőt 2026-ban mozifilmmel is jelentkezik The Mandalorian and Grogu címmel. Bár a filmes folytatás új lendületet adhat az alfranchise-nak, sok néző szerint a sorozat már túlnyúlik eredeti koncepcióján, míg az Andor éppen azzal vívott ki elismerést, hogy nem próbálta indokolatlanul meghosszabbítani önmagát.

Eredetileg 5 évadot terveztek

Az eredetileg 5 évadra tervezett széria végül két etapban mesélte el a teljes történetet, mivel a közel 700 millió dolláros gyártási költség és a kreatív szempontok is a tömörítés mellett szóltak.

A sorozat alkotói végül úgy döntöttek, hogy a tervezett további évadokat négy, háromrészes blokkba sűrítik, ami koncentráltabb és hatásosabb elbeszélést tett lehetővé, ennek eredményeként a második évad kimagasló kritikai fogadtatásban részesült. Ha az Andor az eredeti, öt évados formában valósul meg, fennállt volna a kifulladás veszélye, amely a The Mandalorian harmadik évadánál már érzékelhetővé vált.

Lényeges különbség mutatkozik abban is, miként kezelték a Star Wars-univerzum ismert elemeit. A Mandalóri második évada több ikonikus karakter visszatérésére épített, köztük Boba Fett, Ahsoka Tano és Luke Skywalker szerepeltetésére, ami ugyan rajongói lelkesedést váltott ki, ugyanakkor narratív kérdéseket is felvetett, és részben előkészítette a vegyes fogadtatású Boba Fett könyve sorozatot. Az univerzumhoz való szoros kapcsolódás így időnként a történet rovására ment.

Az Andor ezzel szemben úgy illesztette be a jól ismert szereplőket, mint Mon Mothma, Saw Gerrera, Bail Organa vagy Orson Krennic, hogy jelenlétük mindig a cselekményt szolgálta, és szervesen illeszkedett a politikai intrikákhoz, illetve a Lázadás formálódásához. Emellett a sorozat új karakterei, például Syril Karn, Dedra Meero, Kleya Marki és mindenekelőtt Luthen Rael, önállóan is erős, komplex figurákként jelentek meg, ami kiegyensúlyozott arányt teremtett a jól ismert és az eredeti elemek között.